Novemberi koncertje előtt pont jókor jött a Glass Animals új stúdiólemeze, amin a fiúk megmutatják, hogy korántsem tétlenül vesztegették el az elmúlt két évet.

Fura felemelkedése volt a Glass Animalsnek, az oxfordi székhelyű csapat ugyanis úgy lett 2014 egyik befutója, hogy istenigazából nem durrant olyan nagyot, hanem inkább lassan settenkedett be az oldalsó ajtón. ZABA című bemutatkozó lemeze sok helyen kapott jó értékelést, és nem is volt probléma az olajos dzsungelhangulatot és R&B-s lüktetést sejtelmes slágerekbe csomagoló koronggal, amit Magyarországon is kifejezetten kedveltek: a csapat egy év alatt kétszer is eljutott hozzánk, és most novemberre is megvan a következő koncertdátum. Sokszorosan kellene így örülnünk a How To Be A Human Being című második lemeznek, amely felett ismét Paul Epworth bábáskodott (sőt, még nagyobb jelentőséggel, mint két évvel ezelőtt), és amiről ő maga mondta, hogy új távlatot fog nyitni a zenekar számára. Nos, ha ez nem is következik be, attól függetlenül a Glass Animals ismét bizonyított, és ha lehet, talán kicsit emelte is a bemutatkozása szintjét. Ismét lassan battyogó, egyszerre színpompás és éjszakai szerzemények vesznek körbe minket, amelyek hallgatásról hallgatásra bomlanak ki virágok módjára, a legnagyobb különbség pedig az, hogy a csapat magabiztosabban és kitárulkozóbban viselkedik. A korábbi enyhén klausztrofób hangulat ugyanis engedni látszik, ez viszont nem veszi el a csapat esszenciáját, sőt, inkább még több levegőt hagyva biztosít neki még több teret, ami egyértelműen a javára válik.

83%