Szeptember 16-án a Mom kulturális központban rendezik meg a Musique de L’Europe fesztivált, ahol 5 zenei formáció és egy világhírű hegedű- és gitárvirtuóz is színpadra lép. Szakál Tamással, a rendezvény szervezőjével, a Canarro hegedűsével beszélgettünk.

Zenei utazás Európa tradicionális stílusaiban – olvasható a plakátokon. Pontosan mit jelent ez?

Ezt a fesztivált csak zenészek szervezik, mindenki azt tesz bele, amit tud, tehát elképesztően sokszínű. A gipsy jazz-től a flamencon át a balkánig megjelenik benne minden, tisztán akusztikus hangszerekkel. Azt szoktam mondani, hogy ennek a rendezvénynek az egyedisége abban van, hogyha nem lenne áram, se erősítők, az egész két és fél órás műsor akkor is hiánytalanul élvezhető lenne, és ez nagyon ritka mostanában.

Az ötlet eredetileg tavaly januárban született. Egy francia barátomhoz mentem zenélni és pihenni. Az öccse, aki amúgy szaxofonon játszik, akkoriban Budapesten járt egyetemre, és eközben beleszeretett a balkáni zenébe. Elkezdett teljesen más hangszereken, egész más stílusban zenélni.

Arra gondoltunk ezzel a zenész barátommal, hogy milyen jó lenne összehozni valami közös zenélést, amiben benne van az ő zenekara, a Gala swing Quaertet, ami szintén gipsy jazzt játszik, iletve az öccséé, akik Pesten magyar és román népzenét játszanak. Gondolkodtunk, hogy milyen címet adhatnánk egy ilyen műsornak, ami nem egy stílushoz kötött. A Marseiles-i reptérre vezető úton, elhangzott ez is, hogy Musique de l’Europe fesztvál, arra gondolva, hogy különböző európai tradicionális zenét játszó zenekarok, együtt, vagy egymás után lennének a színpadon.

Ma már tudjuk, hogy a név tulajdonképpen leírhatatlan és megjegyezhetetlen, de épphogy hazaértem áprilisra kaptunk a Canarroval egy felkérést, amire megemlítettem ezt az ötletünket, s ekkor jött hirtelen az érdeklődés, s a felkérés a programra, így nagyon felgyorsultak az események, a név pedig maradt, és egy darabig marad is.

Mondhatjuk azt, hogy a fellépő művészek tulajdonképpen egy nagy baráti társasághoz tartoznak?

Igen. Nagyrészt barátok zenélnek, kelet- és nyugat-európai zenéket szólaltatunk meg, de az idén belekerült a repertoárba a flamenco is, mint spanyol stíluselem. Illetve meghívtuk Tcha Limbergert, aki egy világhírű belga szintó (gipsy jazz) zenész. Cigány családból származik, születése óta vakon él, és zenél. Lenyűgöző ember. Mindenféle zenei stílussal foglalkozik, nagyon sokoldalú. Például magyar népzenét is játszik. Egyszer azt mondták neki, hogy a magyar nótát csak úgy tudja jól eljátszani, ha megtanul magyarul és érti is, amit énekel. Hát megtanult magyarul, és furcsán hangzik, de szebben beszél sok itt élő embernél. A zenei részét Erdélyben sajátította el. A kalotaszegi cigányzenészek ugyanúgy kalotaszegi prímásnak tartják őt. Mindemellett játszik román népzenét is, illetve rengeteg különböző műfajban otthonosan mozog. Belga létére más népek stílusait sokszor szebben játssza, mint aki ott nőtt fel, ahol az a zene született. Körülbelül 10 különböző nyelven beszél és énekel. 

Volt vele már valamilyen közös munkátok?

A gitárosunk Sidoo Attila zenélt már vele. Jakab Viktorral együtt a mesterüknek tekintik, a vele történt találkozások után. Nekem személy szerint eddig, még nem volt szerencsém dolgozni vele. De valószínű rám is, és mindegyik zenészre a műsorból hasonló nagy hatással lesz a találkozás. Tényleg úgy szólal meg a kezében a gitár, mint régen Django Reinhardtnak. Ugyanaz a virtuozitás és technika jelenik meg nála is.

Azt mondjátok, hogy sokan leegyszerűsítik nálunk a tradicionális zene fogalmát. Ti a nép vagy cigányzene sokféleségét bizonyítjátok, Ezt hogy kell érteni?

Amikor itthon cigányzenéről beszélünk, két dolog jut eszébe az embereknek. Vagy ez a nagyon nótázós vonulat, vagy a népzenészek irányából az oláh cigányzene. Az, amikor kanállal, gitárokkal énekelnek. Pont arról szól a fesztivál is, hogy ezen kívül nagyon sokféle cigányzene van. Persze gipsy jazz-t játszunk, de ennek szintó cigány zene az alapja. Régi, tradicionális dallamok.

Erre a zenére én táncolnék, de ha jól láttam, itt ülni kell…

Hát fel kell állni és táncolni kell! Direkt szerveztük a rendezvényt olyan helyre, ahol egy kis show-t is bele lehet vinni a produkciókba. Igyekeztünk minél változatosabbat kihozni a repertoárból.  A zenekarok közül is kevesen lépnek fel önmagukban. Mármint önálló Canarro koncert nem lesz, csak Canarro és Thca Limberger. A balkáni részt is úgy alakítottuk ki, hogy a Csángálló a Bahorkával lép színpadra. A végén pedig egy óriási fináléval zárunk, ahol egyszerre 25-en vagyunk a színpadon, és együtt zenélünk.

Improvizáltok?

Persze minden dallamnak van egy alap váza, de sokat improvizálunk. Főleg amikor egy másik stílusból érkező zenésszel zenélünk együtt, amiből most itt bőven lesz. Apró jelzésekből értjük meg egymást a zene nyelvén. A célunk, hogy a közönség abba a zenei nyitottságba és közvetlenségbe lásson bele, ami nekünk mindennapos, és a legjobb dolog a zenészlétben.

Te magad a Canarroban játszol. Rengeteg stílust vonultat fel ez a zenekar is, hogyan lett ez ilyen sokszínű?

Pagonyi Andrissal alapítottuk a zenekart, több, mint 10 éve. Megalakulásunk után Budai Laci táncművésznek lettünk a tangózenekara. Találkoztunk egy nagyon jó flamenco gitárossal, aki latin és spanyol dalokat játszott, így aztán a mi repertoárunkba is bekerült a latinos hangzás. Később találkoztunk Jakab Viktorral és Sidoo Attilával is. Ők ezt a manus swinget hozták magukkal. Tulajdonképpen, akikkel szívesen zenéltünk együtt az évek alatt, ők zenekari taggá váltak, még akkor is, ha nem mindig aktívak épp a zenekar életében. Egy adott koncert hangulatát és zenei stílusát az határozta meg, hogy ki ér rá éppen a zenekarból. Volt olyan, hogy egy hét alatt két koncertünk is teljesen más repertoárral és más hangszereléssel szólalt meg. A zenében nincs határ, ami tetszik, azt játsszuk.

Hozzád melyik stílus áll a legközelebb?

A magyar népzenét és a manus swinget is kedvelem. Ez utóbbiban a gitár és hegedű a jellemző hangszerek. A ’20- 30’ években vált ismertté ez a stílus, amikor Django gitáron improvizálni, szolózni kezdett. Ez addig nem volt jellemző. Elkezdte a jazzt vegyíteni a manus dallamokkal, és ebből megszületett a gipsy jazz.

Hogyan kezdtél el zenélni?

Édesanyámnak volt egy hegedűje, amit gyerekként nyüstöltem. A bátyám zongorista lett, én hegedülök. Azt később döntöttem el, hogy informatikus legyek vagy zenész és informatikus. Végül csak a zenére voksoltam. Nyilván nem megélhetési szempontból választottam, hanem örömet akartam okozni magamnak és másoknak is. Gyerekkoromban elkezdtem zeneiskolába járni, de hamar kiderült, hogy amit ott tanítanak, az engem annyira nem érdekel. Jobban szerettem, hogyha hallok valamit és tetszik, azt halásból megtanulom. Vagyis, inkább így mondom, más zenészekkel tudást cserélek.

Ki a te kedvenc zenészed?

Tcha Limberger.