Szeptember 23-án egy érdekes kiállítás nyílik az Artusban. Fiatal művészek kísérleteit, illetve azok reprodukcióit láthatjuk az egykori gyárépület falai között.

A globálissá váló interkulturális igények szülték azt a kezdeményezést, amelyet a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Tárgyalkotó Tanszék tanárai, Nádor Tibor és Mohácsi András, valamint a BME (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építészmérnöki Karának Rajzi és Formaismereti Tanszék megbízott tanszékvezetője Sebestény Ferenc indítottak el 2015. év őszén.

A különböző egyetemi karok integrációja aktuális kihívás. Többek között ez indította el azt az először csak baráti beszélgetést, amelyről aztán hamarosan kiderült, hogy pontosan beleilleszkedik ebbe az integrációs törekvésbe. A kurzus vezetői az egyetemi támogatást megkapva három pillérre helyezték a képzést, amelyre egyetemenként 10-10 hallgató jelentkezhetett.

A tanárok legfőbb kérdése az volt, hogy az integráció középpontjába mely témát helyezzék, mi az ami mindkét csoport számára együttesen érvényes problémákat képes felvetni. Közös pontként végül a TÉR, a tér kérdéseit határozták meg. A tematikába többek között bekerültek az anyagok, a mozgás, az arányok és a lépték kérdései.

A kurzus vezetői korábbi munkáik alkalmával külön-külön is foglalkoztak színházi produkciók tereivel. Nádor Tibor és Sebestény Ferenc korábbi (és jelenlegi) munkái révén a koncepcióba bevonódott az Artus Stúdió is.  Az Artus társulata hagyományosan és visszatérően kérdez rá előadásaiban a színházra, mint térre, ami egy speciális interakció – produkció - vizuális keretét adja.

A kurzus nem egy konkrét előadáshoz kapcsolódó díszlet megalkotását célozta meg. A téri összefüggések vizsgálata, kísérletezés és kutatómunkát követően egy adott TÉR oly módon való felhasználását kívánták elérni, hogy az alkalmassá váljon újragondolásra, újra értelmezésre. Az volt a cél, hogy a térkísérletek során olyan terek keletkezzenek, amelyekre a színházi közeg  reagál.

Az integráció egyik lényege, hogy a képzés maga egy folyamattá váljon. A három részre osztott képzés első részében a hallgatók egy 4 hetes, úgynevezett „akció modellezés” stúdiumon vettek részt a BME Rajzi és Formaismereti Tanszékén Répás Ferenc oktatói közreműködésével. Ebben a részben a hallgatók 2-3 fős  csoportokban maketteket építettek, amelyeket maguk világítottak és fotóztak. Egyfajta látványtervezést gyakorolhattak.

A képzés második részének a MOME adott otthont és tartalmi keretet. A MOME alapvetően a hagyományos technikák és modern anyagok együttesét egyaránt alkalmazza. A kísérletezés folyamán léptékeit tekintve nagy méretekben, egyszerű anyagokkal kutatták a tér tagolásának, karaktermódosításának kérdéseit.

A MOME és a BME kurzusai erőteljesen igényelték az improvizatív képességek alkalmazását, más szóval nem tervezésen volt a hangsúly. A hallgatóknak viszonylag gyorsan kellett döntéseket hozniuk, majd kivitelezni és elemezni a felmerült ötletek megvalósításának eredményeit. Ez a két tapasztalat kiegészült Kocsis Gábor, az Artus világítástechnikai vezetőjének kurzusával.

Ezt követően vette kezdetét a kurzus harmadik egysége, ahol az Artus Stúdió területén konkrét helyszínek vizsgálata történt. A képzésnek ebben a szakaszában már feladat volt konkrét felvetések vázolása és makettezése.

A „Performatív tér” című kiállítás anyaga ezekből a kísérletekből született reprodukciókat és performálisan megjelenő térformákat tartalmazza.