Szeptember 16-án rendezték a MOM kulturális központban a Musique de l'Europe fesztivált, ahol Kelet és Nyugat Európa zenei sokszínűsége találkozott egy színpadon, egy időben.
Mindig is nyitott voltam a zene minden formájára, de ezen a rendezvényen ismeretlen terepre tévedtem. Az estét a világhírű és nagyok sokoldalú, Thca Limberger nyitotta egy hegedűvel, majd átváltott akusztikus gitárra. A roma származású vak zenésztől megfagyott a levegő. Alig lehetett követni az ujjainak mozgását, olyan virtuozitással muzsikált, a személyéből pedig áradt valamiféle megmagyarázhatatlan kedvesség és a zene színtiszta szeretete.
A következő fellépő, a La Kati Cuadro Flamenco csapata volt, akikkel a cigány flamenco világában kalandoztunk. Az énekes hangja egészen különös varázst teremtett, talán erre mondják, hogy valaki sírva énekel. Őt követte a Csángálló, a Bahorka, és a Taraf de akácfa közös produkciója, ami nagyon változatos volt. A színpadot ellepték a zenészek és énekes lányok, akik elkalauzolták a közönséget először a cigány népzene, majd a magyar népzene irányába. Az utolsó pár szám erejéig Limbergert is visszahívták a színpadra, egy, a nézőtéren ülő család tagjai pedig székeikről felállva táncra perdültek a terem szélén. A szünetet követően Kovács Zoltán triója szolgáltatta a talpalávalót, amihez szép lassan becsatlakozott Limberger és a Canarro zenekar is. Itt már inkább a jazz és a django műfaja került előtérbe. Az egymást követő zenéket Limberger szakította félbe kiváló magyarsággal, minden számot felkonferált és elmesélte miről is szól a dal.
A három órás koncertsorozat végig egyfajta zenei feszültségben telt, a közönség pedig megtapasztalhatta mi is az igazi örömzenélés.
