Mindent és mindenhol kiírunk, tájékoztatunk és elmagyarázunk. Tilos dohányozni, kávé kapható, omlásveszély… Ezekből a felhívásokból rendez most kiállítást Müllner Dóra.

A kiállításod címe A4-es ország. Mit jelent ez. és hogy jött létre a kiállítás?

A Kiscsillag zenekar megalakulásakor - 2005-ben - az első két turnéjukon együtt dolgozva velük sokat jártam az országot. És, amerre jártunk elkezdtem fotózni a minket körülvevő furcsa vizuális világot. Mindig volt időm jönni-menni, várost nézni, és kikerülve a megszokott környezetemből,  tűnt fel, hogy mindent A4-es oldalra nyomtatva közölnek velem. Aztán később az Instagram megjelenésekor kezdtem bele a koncecionális gyűjtésbe. Az első kiírás, ami egyben a gyűjtemény első darabja is lett ez volt: kérjük a hosszú haj feltűzését, köszönettel. Ez adta az ötletet, hogy tendenciózusan kezdjek el A4-eseket fényképezni,  ez körülbelül 4 éve volt. Az évek alatt rengeteg fotó gyűlt össze. És mivel nem csak az országunkat járom, hanem sokat utazom külföldre is, az is kiderült számomra, hogy más országokban, ilyen mennyiségben nincsenek jelen az információ közlés ezen formái.

Volt koncepciód?

Először nem, de azért mindig figyeltem rajtuk az izgalmas a nyelvi fordulatokat, vagy éppen a furcsa írásképeket. Elég sokat sétálok a városban a kutyámmal, és ilyenkor van időm megállni az érdekes üzenetek vagy vizuális furcsaságok előtt. A gyűjtés közben, illetve a képek időnkénti visszanézésekor mindig újabb és újabb arcát mutatja a gyűjtemény. Ahogy sétálunk Serclivel, ő a kutyám, belefutunk olykor néhány szép zománctáblába is, pl. ne labdázz vagy ne szemeteljen felirattal. Innen érdekes végiggondolni, hogyan jutottunk el mára a bármikor lecserélhető és újraalkotható változatokig, amihez már címfestő sem kell. Azoknak még a tipográfiai és nyelvi igényessége is megvolt, mostanra ez már teljesen kiveszett.

Tudod pontosan, hány fotót készítettél az elmúlt évek alatt?

Több százat, de a kiállításra „csak” 150-et válogattam ki. Mindegyik valódi és 90%-át én fotóztam. De a barátaim és ismerőseim is elkezdtek küldeni ilyen fotókat, de csak azokat fogadom el, amelyekről tudom, hogy biztosan ők fotózták őket.  Mára szinte mozgalom lett ebből az őrültségből. Az Instagramon az A4-es hastaget ezekre a képekre én kezdtem el használni, de mára már egyre több használója van. Persze van egy csomó csoport, akik szintén gyűjtik a furcsa feliratokat a városban, de nálam  - hacsak nem valami igazi gyöngyszemet találok - kritérium, hogy A4-es formátumban legyenek a feliratok, és lehetőleg nyomtatva. És, persze számtalan módon csoportosíthatók. Vannak, amik a házakba, üzletekbe való bejutást segítik, vagy éppen magyarázzák, hogy miért ne úgy csináld, ahogy logikus lenne. Ilyen amikor egy bejáratra kifüggesztik: bejárat a másik ajtón. A másik erős gyűjtőhely a mosdó. Mit csinálhatsz, mit nem és hogyan tedd vagy ne tedd ezt vagy azt. A WC kefe-használattól egészen addig, hogy a kézszárító fölé nyíllal kiírják, hogy kézszárító. De nagyon szeretem azt is, amikor a kézszárítóra kiírták, hogy csak a világítással együtt működik. Ez az a vonulat, amikor egyszerűbb valamit kiírni, mint megjavítani. Ebből a verzióból másik nagy kedvencem egy kilincs használati utasítása. Egy teljesen illogikusan működő kilincs fölött lévő lapon egy komoly leírás volt, piktogramokkal, hogy hogyan használd az amúgy nem használható kilincset, hogy bejuss valahova. A kiállítás alcíme se véletlen: Megértésüket köszönjük. Nagyon furcsa dolgok kapcsán köszönik meg a megértésünket. Kiírják, hogy itt nem lehet dohányozni, mert maga után vonja a bírságot, beláncolnak, megölnek, satöbbi, és a végén odaírják, hogy megértésüket köszönjük. Van az egészben valamiféle áludvariasság. A dohányboltok is nagy gyűjtőhelynek számítanak, egy új kedvencem is éppen az egyikből való: ásványvíz kapható, mentes, szénsavas, kicsi, nagy, ízesített... Olyan, mintha tényleg valami nagyon különleges dolgot is lehetne vásárolni, pedig csak ásványvíz van. Az utcán sétálva elég sok az omlásveszélyre való figyelmeztetés, és az is, hogy te vagy a felelős, ha a fejedre esik a törmelék.

Többen azzal is próbálkoznak, hogy mégis csak kinézzenek valahogy ezek az A4-es tájékoztatók, és elkezdik keverni a betűtípusokat, a színeket. Ettől persze nem jobb, csak még furcsább lesz. Sokat gondolkodtam, hogy mikor ezeket valaki leírja, vajon átolvassa-e még egyszer?

Hogy jött a kiállítás ötlete?

A kiállítás kurátora Orosz Csilla, az ő unszolására kezdtem tematizálni a gyűjteményt, és a pesterzsébeti Csili Csoport látott benne fantáziát. És mindenképpen szerettem volna, ha azontúl, hogy mi magunk is kiragasztgatjuk az A4-esekről készült képeket, valóban egy kicsit “műalkotássá” is formáljuk őket.

Előfordult olyan, hogy valaki szólt neked, hogy ne fotózz, vagy kérdőre vontak, hogy mit fotózol?

Inkább bennem van néha ilyen, ezért is sok az esti kép. Alapvetően telefonnal vagy Ipad-del készítettem a képeket, így nem volt feltűnő. De amikor nappal fotóztam, akkor próbáltam úgy csinálni, mintha csak a nyitva tartás érdekelne.

Van kedvenced kiírásod, képed?

Mindig más. Sokáig az egyik kedvencem az volt, amit egy használt telefonokat árusító boltra írtak ki: Iphone 6 kapható. Akkor még nem létezett Iphone 6… A másik az akciós felvágott, elől a pékségben. Sokat tudnék mondani.  De azokat különösen szeretem, amiket az olvasók alákommentálnak, mármint kézírással, esetleg helyesírási hibát javítanak rajta.

Azért ez egy nagyon szórakoztató szenvedély…

Az, és főleg úgy, hogy sokszor elképzelem, hogy milyen történet van a felhívások mögött. Vajon, hogyan jutott el valaki oda, vagy milyen rossz tapasztalatai vannak, hogy kiírja, hogyan kell használni a WC-kefét. A kiírásokban sajnos elég erős nyelvromlás is látszik. Furcsán kezelt, hivataloskodó, de közben tényközlő nyelvezet. Nyelvészetileg szerintem ez egy külön világ. Például vesszőt nem nagyon találsz rajtuk, és pont helyett is gyakori a három felkiáltójel, mert attól ugye hangosabb, nyomatékosabb lesz a mondanivaló. Tehát benne van az is, hogy rettenetes a minket körülvevő világ, de én inkább a szórakoztató részét próbálom ennek meglátni.

Mi a további terved?

Gyűjtök tovább, az biztos, de konkrét tervem a kiállítást kivéve nincsen, és persze néha el is bizonytalanodom, hogy érdekes -e egyáltalán, amit csinálok, de aztán a barátaim meggyőznek, folytassam a gyűjtést tovább! Egyébként a kiállítás megszervezésében, kivitelezésében is ők segítenek, nélkülük nem tudnám ezt a kiállítást létrehozni.

A kiállítás megtekinthető a Csili művelődési központban, (XX. Budapest, Nagy Győry István utca 4-6) október 7-31 között.