Justin Vernon munkásságát egészen eddig a csendes, ablakon kibámulós folkdalok uralták: ehhez képest a kísérletezős-elektronikus 22, A Million egy erőteljesen más irányt képvisel – egy új, izgalmas irányt.
Nagyjából mindenki ismeri a Kid A történetét: a Radiohead tagok három album után (amiből kettő elképesztően sikeres volt) kissé megtörtek a hírnév nyomása alatt, aminek egy teljes zenei pálfordulás lett az eredménye. Bár az elidegenedés már egészen picit ott rejtőzött az Ok Computer-en, azért a Kid A hideg, nyomasztó, szorongó elektronikája sok rajongót fordított el a zenekartól. Előbb-utóbb mindenki rájött azért, hogy egy zseniális lemezről van szó: de a hirtelen változásra ritkán reagálnak pozitívan az emberek.
Hasonló problémákkal terhes időszakot tudhat maga mögött Justin Vernon: a 2007-es For Emma, Forever Ago és a 2011-es Bon Iver, Bon Iver sikerei utáni krízisben egy görög szigetre menekült, ami koránt sem volt annyira jó ötlet, mint amilyennek az elején tűnhetett számára. ("Ne menjetek Görögországba főszezonon kívüli időszakban. Én csak meg akartam találni önmagam. Nem sikerült.") Viszont itt született meg a 22, A Million első számának nyitó sora: This might be over soon.
A számos szimbolikával operáló 22, A Million nem ad rá egyértelmű választ, hogy vajon valóban vége lett-e annak az önkeresős, zavaros időszaknak, amit Justin Vernon akkor élt át: egyszerűen elmeséli, milyen volt. Annak viszont egy csodálatos és őszinte lenyomata: a néhol vázlatszerűnek ható számok többszöri hallgatásra kerek egésszé állnak össze. A 22, A Million-on ugyanúgy jelennek meg a negatív érzelmek, mint a Kid A-n: torzított vokálok, remegős és néha csak úgy látszatra egymásra hajigált dallamok – de ez nem véletlen, a bizonytalanság így hangzik, ha megzenésítik. Justin Vernon azért teljesen nem szakadt el a gyökereitől: néhol fel-fel hangzik a két előző, akusztikus-folkos albumról ismert Bon Iver, jó példa erre a 29 #Stafford APTS, ami talán az album csúcspontja is, de ha nem az, akkor mindenképpen az egyik legkiemelkedőbb szám, a 33 "GOD" és az albumzáró 000000 Million mellett.
Bár nem mindenkinek adott a lehetőség, hogy megzenésítse az egzisztenciális krízisét a 22, A Million olyan átélhetően foglalkozik ezekkel az univerzális érzésekkel, hogy szükségtelen is: pontosan elég berakni hajnal négykor ezt a lemezt.
