Folytatódik az Artus Performanszkocsma-sorozata, a Kérész művek, méghozzá a 43. Raj című epizóddal. Október 22-én ismét kiderül, mire elegendő egyetlen nap?
"Amire most hívlak benneteket az nem csak egy soron következő Kérész Művek performansz-kocsma est, hanem egy készülő előadás első lépése. Elkezdtünk az következő előadásunkon dolgozni. Lépésről lépésre haladunk. Felvetődik a téma, aztán egy másik, gondolkodunk, beszélgetünk, képeket, akciókat hozunk létre, majd azokat megosztjuk a nézőkkel, hogy kipróbáljuk, hogyan működik. Semmire sincs garancia. Minden aznap fog megszületni. Hiszen Kérész Művek. Keressük azt az irányt, ami mindannyiunkban ott van, ami olyan úton vezet, amelyen menni is jó, nem csak megérkezni. Szóval a most szombati este folyamán megkérdeznélek titeket, hogy mit gondoltok arról a témáról/témákról, amibe éppen belevágtunk. Gondolkodjunk együtt szóban, akcióban, zenében. Ha van kedvetek és időtök, gyertek el és legyetek ti is egy új előadás alkotótársai." – Goda Gábor
Adott egy központi gondolat, melyre az előadás napján az alkotók – Artus tagok, vendég előadók, zenészek – saját ötleteiket bedobva reflektálnak, pontosan átgondolva, hogyan lehetne megjeleníteni ezt a gondolatot, érzetet, egy-egy éles és sűrű képben-hangban-jelenetben. Sok pici egyéni darabka (performansz, installáció), áramlik szét egy közös kiindulópontból. Egyetlen nap áll rendelkezésére az alkotóknak ahhoz, hogy ezeket a mozaik darabkákat kidolgozzák, majd Goda Gábor rendezőnek kell őket úgy összeilleszteni, hogy a nap végére megszülessen a premierje, mely egyben az utolsó előadás. Nem is előadás ez, inkább közös együttlét, lehetőség a találkozásra, az alkotókkal, ismerőseinkkel, barátainkkal vagy saját magunkkal.
“A Kérész Művek – ahogy az elnevezésük is sugallja – rövid életű, illékony, egyszeri és megismételhetetlen alkotások, melyek előadásuk időtartamáig élnek. Hacsak nem hagynak nyomot. A nyomhagyás kétségtelenül a legtöbb, amit műalkotás elérhet … engem igazából az érdekel, hogy bennem, a nézőben milyen nyomot hagy a produkció. És nem lehet panaszom e téren… (...) Pillanatok alatt az Artus, pontosabban Goda Gábor rendezői világába cseppentem, melynek immár évtizedek óta alapvető paradoxonja, hogy valahogy mindig ugyanolyan, de közben újra és újra újat mond, látszólag alig történik benne valami, de az ember – megfontolt lassúsággal ugyan – ide-oda kapkodja a fejét, hogy le ne maradjon valamelyik különlegességéről.”
Kutszegi Csaba gondolatai a Kérész a Trezorban c. előadásról.
„A Kérész Művek bensőséges sorozata kicsit olyan, mint néhány réghoni tévészéria, szellemes, aktuális, szerethető, van benne játék, élc, irónia, ugyanakkor sokkal több is, hiszen Goda Gáborhoz és előadóihoz méltóan átlengi valami éteri filozófia, finom távolságban a mindennapok nyersen egyszerű automatizmusaitól. (...) Bár a „kies" gyárépület nem igazán számít intim térnek, mégis, az est nagyobbik felében üzemelő performansz-kocsmában kialakul valamiféle személyes közelség a szereplők és a (néző)vendégek között, mert a dolgok oly közel történnek, az előadók oly közel akcióznak, hogy e „kocsmai" létezésben végül mindenki mindenkivel és mindennel szükségszerűen találkozik. (...) A sorakozó látni- és hallanivalók könnyedén szervesülnek a kocsmai publikum figyelmével, s e szokatlanságban van valami abszurd, valószerűtlen lebegés is. Kívül vagyunk valamin, meg nagyon belül, látjuk a világot, s talán magunkat is benne.”Péter Márta jegyzete a Ma itt maradok / Kérész Művek XXIV. előadásáról
„ (A Kérész) világa számomra a jelenlét. Befognak egy teret és megtöltik történetekkel, megszelídítve így a hely szellemét. Minden ilyen előadás úgy készül, hogy a résztvevők aznap reggel összegyűlnek a helyszínen és az alkalomnak meg az aktuális tematikának megfelelően estig összeállítanak egy tulajdonképpeni orfeum műsort részben a hozott, részben a helyben született produkciókból. A közönség ül, többnyire asztaloknál, és miközben fogyaszt meg fel-alá járkál, mintha egy szórakozóhelyen lenne, a tér több pontjában, néha közvetlenül az orra előtt figyelhet meg jeleneteket. A tüstént performanszok táncosak, zenések, képzőművészeti jellegűek, és miközben kisebb szekvenciákra osztódnak, azért az egész esten végigvonul legalább egy közös tevékenység, amire felfűzheti a néző a privát idejét.”Artner Sisso - Kérész a Trezorban
Az est végkimenetele ismeretlen a vendégek és az alkotók számára is. A közönségre nem pusztán nézői szerep jut. Oldott kocsmai hangulatban, asztaloknál ülve, gyakran élő improvizatív zenei aláfestéssel szemlélheti a vendég a szó szerint körülötte zajló eseményeket, melyek gyakran az ő jelenlétével, közreműködésével nyernek létjogosultságot. Így az se érjen senkit meglepetésként, ha egy-egy alkotó interakcióba lép vele. Hisz pánikra semmi ok, itt bármi megtörténhet!
