Meghökkentő A könyvelő alapötlete, s éppen ezért működik a film. Ben Affleck remek, a forgatókönyv fontoskodása megmosolyogtató. De még így is menő!
Annak idején én is tátott szájjal néztem, ahogy Dustin Hoffman megszámolta a fogpiszkálókat. Erre a bámulatra épít ez a film, jobban mondva ezt hangsúlyozza képregényesen. Emiatt lesz Chrisből (Affleck), a magasan funkcionáló autistából egyfajta szuperhérosz, aki könyvelőként gengszterek pénzügyeit (is) intézi – de csak addig, amíg maga, s azok, akik fontosak számára, nem kerülnek bajba. Mert akkor kiderül Chrisről, hogy nem csak a számokkal, hanem bizony az öklével és a lőfegyverekkel is zseniálisan bánik.
Hősünk a csajozással-lelkizéssel, a problémák verbális úton való elrendezésével nem nagyon tud mit kezdeni. Ám Gavin O'Connor filmje előbbiből humort fakaszt, utóbbiból izgalmas akciózást kanyarít, így aztán az utolsó harmadig alig vesszük észre, hogy mekkora sületlenség ez az egész. Mert nem azzal foglalkozunk. Hanem egyszerűen csak nézünk, mint a moziban. S nagyon rendjén van ez így.
O'Connor és a forgatókönyv azonban nem elégszik meg azzal a szemtelenséggel, amivel leegyszerűsíti az autizmust, s a divatos zsánerfilm szolgálatába állítja. A könyvelő nem csak szórakoztató, hanem kicsit okos mozi is szeretne lenni. Ez viszont nem áll jól neki, mert egyszerűen alkalmatlan arra, hogy hiteles is legyen. Persze, eredettörténetként kifejezetten működik, ahogy a rendező legjobb filmjéhez hasonlatosan (Warrior - A végső menet) két tesó és egy keménykezű apa történetét ismerhetjük meg, ám sajnos képtelen megállni, hogy a sok flashback ne akarja átvenni az irányítást. Így viszont a néző elfárad a végére, s kénytelen olyan szinten is értékelni a látottakat, amelyhez A könyvelő nem tud felérni.
Szerencsénkre Ben Batman Affleck még ezekben a túlbonyolított pillanatokban is megmenti a filmet. Bár soha nem volt a világ legjobb színésze, de ehhez a szerephez pont az kell, amit biztonsággal tud: szerethetőnek és profinak lenni. Nem ő a filmtörténet leghatásosabb autistája – az a titulus már úgyis foglalt – viszont, hasonlóan a Holtodiglanhoz, amiben szintén kiválóan működött, teljesen célravezetően állítja maga mellé azt a színtelenséget, ami sok szerepben kifejezetten ártani szokott neki.
Könnyen el tudom képzelni, hogy lesz majd folytatása Chris ténykedésének. Elvégre, a Warner nyilván igyekszik majd kihasználni, hogy készült egy önálló akcióthrillerük, amit elégségesen szeretett odakint a közönség. Lehet belőle franchise-t csinálni, így aztán jöhet majd A második adózási kiskapu, vagy valami ehhez hasonlatos, vicces alcímmel a második rész. Szerintem ne jöjjön, de ha jön, s inkább A könyvelő tempósabb, önmagát a helyén kezelő részéhez hasonlít majd, nem járunk vele olyan rosszul. De azért jobb lenne, ha mégiscsak maradnánk ennyiben.
