A 70-es 80-as évek táncházmozgalmának képviselői, az ún. nomád nemzedék nov 19-én konferenciát tart a Héttorony Fesztivál keretében, este pedig a Makám mutatja be legújabb, Szerelem c. lemezét.

Makovecz Imre így emlékezett az 1978-ban elkezdett tokaji közösségi ház építésére:
„Tokaj egy más időben történt, az egy különös, a föld alól előjött, eufórikus idő volt, amelyben a társadalom informális rétege mozdult meg. De nem azok a fiatalok mozdultak meg elsősorban, akik valamilyen fajta képzettséggel rendelkeztek, hanem a kontraszelekció által perifériára szorult tömeg mozdult meg. Azt mondtuk, hogy nem a ház a fontos, hanem hogy ez a ház belül, az emberekben megépül, egy belső házzá épül. Rendszerint előadásokat hallgattak az emberek esténként, megbeszéltük azt, hogy mit csináltunk, gyakorlatokat kellett végezni ez alatt az idő alatt, és nem csak faragókról van itt szó, mert kosarat is fontak, kerámiát is égettek, meg mindenfélét csináltak, amit a kis mesterségek gyakorlásával lehet. Nagy élet folyt, és zene volt, és tánc. Tehát valami egészen különös, földalatti „Gesammtkunst Werk”-nek a világa volt ez. Annak az időnek meg kellett tennie azokat a cselekedeteit, amelyeket az az idő megkövetelt, legalábbis akik ezt észrevették, meg is tették itt, Magyarországon. Talán sokkal magasabb színvonalon és sokkal progresszívebben,
mint Európában másutt. Én nagyon sokat járok a határokon kívül, és tudom, hogy ami akkor Magyarországon az emberi szívekben megjelent, az Európában a legmagasabb szinten volt. Ez a tokaji idő, tehát a hetvenes éveknek az ideje beépült a magyar történelembe. Tudom, hogy beépült. Elegendő embernek kellene lennie ahhoz, hogy azt az időt újra ugyanúgy meg tudjuk fogni, mint ahogy a hetvenes években meg tudtuk fogni, hogy az történelemmé tudjon válni.” (Lejegyezés Ledniczky Márton Nomád nemzedék c. dokumentumfilmjéből)

Makovecz Imre életműve ezer szállal köthető a múld század hetvenes éveiben kibontakozó népművészeti mozgalomhoz. Szellemisége, gondolatai nagy hatással voltak az úgynevezett nomád nemzedék képviselőire. Zenészek, kézművesek, táncosok éppúgy mesterüknek tekintik, mint sok építész. Életében tisztelték és hallgattak rá, megfogadták tanácsait. A szerves gondolkodás, vagy tán egy új világszemlélet kialakításában vezető szerep jutott neki. Kisugárzása, hatása az élő népművészetre ma is eleven. Ezért is kapott helyet A nomád nemzedék szellemi műhelyei és alkotóközösségei című nyílt konferencia a Fonó Budai Zeneházban, a Héttorony Fesztivál részeként. Az előadók között töbek közt ott lesz Kiss Ferenc hangépítész, Szarvas József színművész, Novák Ferenc „Tata” koreográfus, Havasréti Pál népzenész, Csernyus Lőrinc építész, Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója, és Nagy Mari - Vidák István textilművészek. A konferenciát 18:00-kor A Meshinda együttes és Pandit Rajeev Janardan szitárművész koncertje zárja, ezt követően 20:00 órától a Makám Szerelem című, immár a 20. lemezének bemutató koncertjére kerül sor.

A tíz éve új felállásban működő együttes tagjai közül Kuczera Barbara és Eredics Dávid a Zeneakadémia Népzene Tanszékén, míg Boros Attila és Keönch László a Jazz Tanszék hallgatóiként fejlesztették tudásukat. Korzenszky Klára az együttes énekes szólistája ugyancsak a népzenei karaktert erősíti, míg Krulik Zoltán az együttes zeneszerző-gitárosa, a kortárs zene és a távol-keleti kultúrák szellemiségét hozta a zenekar hangzásvilágába. A lemez tizenhárom kompozíciója a Makám korábbi lemezeiről ismert archaikus hangzások jegyeit viselik, akár a magyar népdalfeldolgozások egyedi megközelítéseire gondolunk, akár a balkáni, afrikai inspirációkra. A lemezen újdonság a flamenco aszimmetrikus balkáni ritmusokkal való felidézése. A Rabének c. záró darab az 56-os Forradalomnak állít emléket.

Tagok: Korzenszky Klára-ének, Kuczera Barbara-hegedű, ének, Eredics Dávid-szaxofon, klarinét, kaval, ének, Krulik  Zoltán-gitár, ének, zongora, Boros Attila-basszusgitár, Keönch László-dob, cajon, udu, derbuka, ének, dorombének, közreműködik: Badics Márk-dob