Meg Stuart bizony nem finomkodik. Aki nem hiszi, nézze meg a november 25-26-án Magyarországra látogató világhírű előadót!

Meg Stuart merész felfedező, karizmatikus karakter, akihez vonzódnak a kalandra vágyók. Minden munkája külön kihívás, új mánia, egyre több kockázatvállalással. Nemzetközileg elismert alkotó, 25 éve van a szakmában, Bessie-díjas, a kortárs koreográfia egyik sarokköve, de Magyarországon még sosem járt.

Munkáiban fontos szerepet kap az intellektus, az érzékenység, az új területek felkutatása és a nyitottság. Első alkalommal talán egyik legabsztraktabb műve érkezik hozzánk a Trafóba: az élő zenére való improvizációkból készült műve, a Violet az utóbbi idők egyik legnagyobb sikere. A tánc és a zene szorosan egymáshoz simul, formákkal próbálgat, majd a lassú felgyorsul és feloldódik egy intenzív fináléban. Az előadás erejét az elképesztő zenei környezet adja – ez strukturálja a táncot is. Lassan kezd, gyorsít, majd leáll, de lassan újrakezd, gyorsít, végül kiold egy közös végtelenbe tartó világban. Elementáris. A magyar szakmának és közönségnek egy új világot rajzol majd ki.

„A lila (violet) az utolsó szín a színskálán az ultraviola előtt, az ismeretlen előtt, az észlelhetetlen előtt. Tetszik ez a kép. Plusz tök jó rock zenekar név is lenne. És kicsit így érezzük magunkat: mintha inkább egy hardcore rock koncertet adnánk, nem egy táncelőadást.” (Meg Stuart)

Az öt táncos szimultán vibrálása, rázkódása, remegése energiamezőt alkot. A test repetitív mozgását a táncosok lelkileg is kísérik – a törékenységig. A munka a japán cunami, az arab tavasz idején született és ezek dühöngő erőiből táplálkozott,a táncosok szélerőműként dolgoznak.

„Brendan Dougherty, a zeneszerző a színpadon ül a dobfelszerelése mögött és tömör falat képez az elektronikus és ütős hangokból, amin az öt táncos keresztültöri magát, időnként kínkeservvel, máskor őrjöngve. Egyszerre riasztó, felszabadító és szívet tépő érzés nézőnek és táncosnak egyaránt. Mint Stuart munkáinál általában, a közönyösség nem opció.” (Oonagh Duckworth, The Bulletin)

Az amerikai születésű táncos, Meg Stuart már neves és tehetséges fiatal művészként költözött a 90-es években Európába, mára pedig a belga és a német táncélet egyaránt magának követeli. Stílusa az idők folyamán több irányba is fejlődött. Műveiben keveredik a teatralitás, a kortárs tánc, a performatív elemek, az improvizáció, a humor és a letisztultság, de ezek egyes darabjaiban önállóan, tiszta formájukban is megjelennek. Violet című darabja elementáris. A magyar szakmának és közönségnek egy új világot rajzol majd ki.

A november 26-i előadás után Szemessy Kinga táncos, tánckutató beszélget Meg Stuarttal angolul, magyar tolmácsolással, ezen is érdemes lesz részt venni.