Nyitott szemmel a városban – ez a Csudapest blog mottója, amelynek szerzőivel, Nikivel és Csabával arról beszélgettünk, mi tetszik nekik ennyire itt, és miért ezt mutatják meg belőle.
Hogy kezdődött?
Az ötlet onnan jött, hogy nagyon szeretjük a régi neonfeliratokat, és kezdetben ezeket kezdtük el fotózni, amihez 2013-ban csináltunk egy tumblr-oldalt is. Később egyre több érdekességre figyeltünk fel a városban, így az oldal profilja kibővült helyesírási hibákkal, régi feliratokkal és falfirkákkal.
Mi volt a célotok vele?
Egyrészt szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy Budapest él, mozgásban van, és rengeteg potenciál van benne, ezért ne lehajtott fejjel közlekedjünk a városban. Másrészt több olyan felirat is van, amik mára már eltűntek, így van bennünk egy megőrzésre való törekvés is.
A Csudapest név honnan ered?
Nekünk Budapest egész egyszerűen csodás és amiatt, hogy nem pestiek vagyunk, még inkább nyitott szemmel járunk. Mind a ketten az egyetem miatt költöztünk a fővárosba, és rögtön beleszerettünk. Élet van benne, minden itt történik, rengeteg kulturális programlehetőség van.. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy Budapest minden tekintetben egy élettel teli város.
Van személyes kedvencetek?
Az egyik legemlékezetesebb a XIII. kerületben volt: a Paszomány utca táblára valaki rárajzolt egy félkört, így a P-ből B lett. A másik kedvencünk a „minden reggel műköröm” felirat evolúciója, ami először lett működöm, majd mű, aztán tovább változott. De például volt egy elég apró felirat egy belvárosi szórakozóhely falán: „Én azért röhögtem”, ami szinte érthetetlen módon 7 ezer körüli like-ot kapott. Mindenkinek más tetszik, de az a tapasztalatunk, hogy az egyszerűbb, közérthetőbb feliratok azok, amiket a követőink leginkább szeretnek.
Ez számotokra csak hobbi, vagy már több annál?
Mindketten kommunikációval foglalkozunk (ügyfél és ügynökségi oldalon), így természetesen csak hobbi ezért kevés időnk jut rá. A tél beköszöntével még nehezebb a dolgunk, hiszen amiatt, hogy korábban sötétedik, túlsúlyba kerülnek a vakus képek. Jó lenne művészeti projektet készíteni belőle és egy kiállítás keretében bemutatni a fotókat, de ezzel kapcsolatban van egyfajta averziónk is, hiszen a feliratokat nem mi készítettük, mi csak megörökítettük őket, így nem tudjuk aláírni annak a nevét, akihez köthető egy-egy kép.
Lehetne akár sétát szervezni az itt élőknek más már létező példák alapján, mert olyan többször előfordult, hogy a követőink odaírták a netre feltett képünk alá, hogy direkt elmentek a megörökített helyre, hogy a saját szemükkel is láthassák, vagy éppen mellette laknak. De nem biztos, hogy ez vonz annyi embert, hogy érdemes legyen megszervezni, hiszen nem mindenkinek ugyanaz a vicces vagy gondolatébresztő. Illetve az sem biztos, hogy a felirat akkor is ott lesz még, amikor legközelebb mész.
Volt, hogy negatív vélemény ért titeket a projekttel kapcsolatban?
Ilyen szerencsére még soha nem fordult elő. Amikor fotózunk, akkor kvázi felhívjuk a figyelmét az arra járóknak, hogy itt van valami érdekes, és emiatt azt ők is megnézik.
Melyek azok a kerületek, ahol a legtöbb fotó készül?
A legtöbb Józsefvárosban készül, ahol hetente találunk új dolgokat. E mellett a VI., VII. és IX. kerületeket látogatjuk gyakran, illetve akik követik a blogot, szintén szoktak helyeket ajánlani. Időnként külső kerületekbe is ellátogatunk, de pl. Budára kevesebbet járunk, azt még jobban fel kell fedeznünk.
Vidékről is gyűjtötök?
Ott más a lépték. Ott is akadnak izgalmas feliratok, de jóval kisebb számban, mint Budapesten.
Külföldön is nyitott szemmel jártok?
Igen, bár nyilván ott más az élmény, hiszen oda az ember elsősorban a látnivalók miatt megy. Persze elég vegyes a kép, hogy hol mennyire használják az emberek a közterületi önkifejezési formákat. Párizs, Marseille, Bécs, vagy éppen Mexikóváros elég pezsgő ilyen szempontból, de mondjuk Göteborgban ez kevésbé jellemző. Ha rákeresünk Budapestre az útikönyvekben vagy az interneten, először a parlamenttel, a hidakkal és a romantikus Citadella látképével találkozunk, pedig valójában az itt élőket a munkanapokon nem ezek az élmények érik, nem ezzel a várossal találkoznak. Mi Budapestnek ezt, a hétköznapibb arcát szeretnénk megmutatni.
Az a tapasztalatunk, hogy a nyugati városokban tudatosabban használják ezt a fajta önkifejezést, véleménynyilvánítást. Pl. Firenzében valaki behajtani tilos táblákra különböző figurákat rajzolt egy adott koncepció szerint. Itthon sajnos nagyon sok a „szemét”, a tagek, amik szerintünk nem tesznek hozzá a város képéhez.
A feliratokat akkor ti nem rongálásként fogjátok föl?
Sose úgy gondoltunk rá, mert amit rongálásnak tartunk, azt nem fotózzuk le. Azok a feliratok, amiket megörökítünk, szerintünk izgalmasabbá és színesebbé teszik a városképet, ilyenek pl. az egyre elterjedtebb tűzfalfestő projektek, amik hatására már nem az épületek romlása van szem előtt.
Mit üzennétek az itt élőknek?
Járjanak nyitott szemmel, mert csuda város egy egészen más arcát is megismerhetik így.
