Banks második albuma azt az atmoszferikus, melankolikus hullámot lovagolja meg, amiben a The Weeknd annyira jeleskedik – és amiben elég erősen le is gyűri.
Hogy hogyan lehet nagyon jó, nem feltétlenül mainstream popzenét írni, azt már elég sokan megmutatták: példa erre MØ első albuma vagy Robyn egész karrierje – és ha erre még azt is mondanánk, hogy akkor ezek szerint jó poplemez írásához az embernek skandinávnak kell születnie, akkor sem lenne igazunk. Lapsley idei albumával megmutatta, hogy az angol lányok is értenek a szomorkás/elektronikus/alt-r'n'b-s zenéhez, szóval mégis mi hiányzik Banksnél?
Talán az idő, tapasztalat, ilyesmik. Akkor semmi baj nem lenne, ha az egész album megütné a Gemini Feed szintjét: az albumnyitó egy fülbemászó, sötét és szomorkás szám egy erősen destruktív kapcsolatról, ami megadja a következő 45 perc hangulatát, de innen sajnos csak lejjebb van. Rendben, hogy a szenvedésről írunk néhol fülledt, néhol nagyon melankolikus albumot, de akkor tartsuk is fenn a hallgató érdeklődését – kicsit olyan az ez egész, mintha egy korai The Weeknd mixtape-t hallgatnánk (nem is csoda, hogy Banks többször volt már turnézni vele, tényleg ugyanazt a hangulatot hozzák), csak a legjobb részek nélkül. Az egész The Altar egybefolyik, mintha egy számot hallgatnánk egy órán keresztül – és ez nem annak köszönhető, hogy annyira erősen atmoszferikus, hogy nem ocsúdunk fel belőle, egyszerűen csak unalmas. Pontosan ezért is nagyon nehéz belőle kulcsdalokat kiemelni: a tényleg iszonyú jó Gemini Feed mellett még a This Is Not About Us az, ami kicsit megmozgatja az ember fantáziáját, vagy esetleg az albumról nagyon kilógó akusztikus Mother Earth. (Dehát ha ilyet akar hallgatni az ember, akkor ott van a két évvel ezelőtti, Lykke Li-féle No Rest For The Wicked lemez.)
Szóval hogy mi hiányzik belőle? Kicsit több kreativitás, mert ez hangulatos, sötét alternatív pop/r'n'b-s irány már megvan, amiből nagyon jót is lehetne kihozni. Második albumnak ugyanolyat írni, mint elsőnek, ezt sokan elkövették már – aztán fejlődésnek indult az egész. Hogy Banksnél hogyan lesz tovább, az elég kérdéses, hiszen ezzel az eszköztárral nem lenne nehéz jót alkotni.
