2016-ot nem fogjuk éppen az évtized legvidámabb évének értékelni – könnyen lehet, hogy a You Blew It! is ezt érezve írta meg pályafutásának legszomorúbb albumát.

Az eddigi két You Blew It! Albumon érezhető volt az a fajta energia, amit fejben összekapcsolunk a szövegeket himnuszként ordító és ugráló fiatalok képével. Tény, hogy már akkor sem tagadták le túlságosan, milyen zenekarok hatottak rájuk pontosan – még egy Weezer mini feldolgozás cédét is készítettek, az ikonikus Blue Album mintájára You Blue It címmel. (Szóvicc, tisztelgés a kilencvenes évek egyik legkirályabb zenekara előtt – oké, ez mennyire menő?) Az Abendrot-on viszont kendőzetlenül hallatszik, mennyi American Football-t és Mineralt hallgattak életük során, ami egyébként egyáltalán nem baj: a dolgok kulcsa mindössze az, hogy a jól bejáratott eszközkészleteket használni is tudni kell, itt pedig teljesen jól működik minden. Nyilván nem az év legkiemelkedőbb albumaként kell kezelni ezt a lemezt, de azoknak, akik alapvetően mindent szeretnek, ami emo, ez több, mint megfelelő aláfestés lesz az évvégi szomorkodáshoz.

Viszont az kiemelendő, hogy néhol mennyire szép, matekos gitárhangzást produkálnak az orlando-i fiúk: a Greenwood nagyon jó példa erre, szöveggel együtt pedig azért odacsap rendesen, de a sorban utána következő Autotheology is megér egy-két hallgatást. Sajnos azért több az unalmas, langymeleg pillanat, mint az igazán kiemelkedő, a Hue vagy az albumzáró Kerning alváshoz sokkal jobb háttérzene, mint érzelmek érzéséhez, holott utóbbiban bőven meglenne a potenciál, hogy utolsó számként még facsarjon egyet a szíveken, úgy hagyva ott a hallgatót, mint akin átment egy úthenger, majd a nyomatékosítás kedvéért még egyszer visszahajtott – ezt a végletekig tisztelt és az albumon megidézett elődök nagyjából mind el tudták érni. A dalszövegekben minden ott van, aminek ebben a műfajban ott kell lennie, ráadásul az Abendrot valahogyan sokkal érettebb, komolyabb, mint a Grow Up, Dude vagy a Keep Doing What You're Doing volt, de mégsem tör át egy bizonyos vonalat.

A harmadik album azért már viszonylag jó indikátor arra, mennyi mindent ért el egy zenekar eddig: hogy a You Blew It! élvezhető zenét csinál, azt valóban nem lehet tagadni, de kérdéses, hogy mikor fognak igazán kiemelkedőt alkotni – már ha fognak egyszer.