Bár erősen próbálkozik, az új Childish Gambino lemez senkit sem táncoltat meg annyira, hogy az előző havi bejgliözön hatásait meg nem történtté tegye.

Igen, valóban a Childish Gambino név Community című sorozatból is ismert Donald Glovert rejti, ráadásul ez már a harmadik nagylemeze, ilyen téren kezet foghat kolléganőjével, Zooey Deschanel-el: egyikük sem ad ki éppen rossz anyagokat, de abban megállapodhatunk, hogy eredeti szakmájukban mindketten jobbak. 

Persze az Awaken My Love nem hasonlítható össze azzal az imidzs-erősítő, kedves indielánykodással, amit Zooey csinál zenélés címen M. Warddal, hanem tényleg valami egész dolog akar lenni, egy szerelmeslevél a soul-os, funk-os hangzásvilághoz, de az vele a baj, hogy néhány kiemelkedő pillanaton kívül valahogyan nem ragadja el a hallgatót annyira, hogy szemlecsukva mozgassuk a csípőnket rá. Sőt, még mosogatáshoz is teljesen jó aláfestőzene, nem kell attól tartani, hogy esetleg az edények kicsúsznak az ember kezéből a túlzott tánc miatt, mert nem lesz. (Tapasztalat.)

Pedig teljesen jól kezdődik az egész: a Me and Your Mama lassan, de ígéretesen indul, de aztán nagyon hirtelen nagyon fülledtté válik – ha mondjuk Frank Ocean ilyennel rakta volna tele tavaly a lemezét, én nem panaszkodtam volna. Az albumnyitó dal szövegébe ráadásul még egy Outkast-kikacsintás is belefér, kell még több?

Szóval ezek után csak várja az ember a letaglózást, de az nem annyira jön el: az Awaken, My Love csak folyik tovább a maga medrében, de nincsen olyan túlzott hatással a hallgatójára. A Redbone-nál azért felkapjuk egy kicsit a fejünket, hogy ilyet is tud csinálni a hangjával, oké, ez nagyon király – de itt meg is állunk. Mert bár papíron nagyon jól hangzik, hogy egy eddig főleg hiphopban utazó, sokak által színészként is kedvelt ember fogja magát és összehozza az év r&b/soul/funk lemezét, a gyakorlatban ezt nem teljesen sikerült megvalósítani, nem ad annyit, mint adhatna: végérvényben nem több, egy kissé lapos, de tisztességes tisztelgés a műfaj előtt.