Lakatos György hegedűművész mostanában a tanításnak szenteli mindennapjait, de egyéni karrierről, előítéletekről és a Virtuózokról is beszélgettünk vele.

Tudtommal nem volt magától értetődő a pályaválasztásod.

Szegény édesanyám zongorista volt, édesapám prímás, tehát jól tudták, egy gyerek számára milyen áldozatokat követel a zenei pálya. Ügyvédnek, orvosnak szántak, de hamar kiderült, hogy jó a ritmusérzékem. A megszokotthoz képest viszonylag későn, nyolc éves koromban kezdtem el hegedülni, majd pár év tanulás után felvételt nyertem a Zeneakadémiára és Kiss András, majd Szenthelyi Miklós  növendéke lettem. Onnan már nem volt visszaút.

2013-ban a New Yorkban megrendezett American Protégé Nemzetközi Zenei Versenyen az első helyen végeztél. Azóta mintha nem igazán vennél részt hasonló megmérettetéseken.

A verseny megnyerése után lehetőséget kaptam arra, hogy tanítsak a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, azóta tehát erre és a koncertezésre fektetek több hangsúlyt. A versenyek nem foglalkoztatnak mostanában. Úgy érzem, egy idő után a megmérettetések nem sokat tesznek hozzá egy előadóművész fejlődéséhez. Hiszem, a művész számára saját maga megtalálása a legfontosabb. Ez pedig a nyitottságán, műveltségén és a világra fordított figyelmén múlik.

A mostani perfekcionalista világban egy dolog foglalkoztat, hogy a koncerteken hangulatot, maradandó élményt nyújtsak a hallgatóság számára. Kiragadni őket a szürke hétköznapokból, hogy megszűnjön a tér és idő az előadás tartamára. A művész tud bánni az idővel, és ha elég ügyes, a közönség ezt megérzi, és a hatása alá kerül. Szellemi és lelki feltöltődést, inspirációt kap a zenész játéka által.

Hogyan alakul a szólókarriered?

Manapság elengedhetetlen, hogy a művész egy kicsit önmagát is menedzselje. Úgy látom, a reklám nagyon begyűrűzött a mi szakmánkba.  Ami engem illet, sok terv foglalkoztat, például a kevésbé ismert darabok eljátszása, zenei koncepcióm bemutatása az ismertebb darabok tekintetében, az arra fogékony közönségnek. Viszonylag kevesen tudják rólam, hogy előszeretettel játszom saját kadenciákat olyan jellegű műveknél, ahol ez megengedett. A zeneszerzés nem áll távol tőlem ebben a relációban. Bízom benne, hogy idén egy megfelelő managerrel egymásra találunk, és sok közös sikerben lesz részünk.

A Virtuózokban belül Váradi Gyula mentora vagy. A szerepléssel járó, hirtelen jött siker nem okoz gondot a fiataloknak?

Váradi Gyuszi már az első Virtuózokban indult, és én utána kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Támogattam, hogy más jellegű versenyeken is részt vegyen, és elég szép eredményeket ért el. Utána jött az ötlet, hogy a következő Virtuózokon is mérettesse meg magát. A személyiségéből fakadóan nem látom, hogy rosszul hatna rá, inkább inspirálja, pl. a Domingóval való találkozás. Emellett fontosnak tartom, hogy a fiatal tehetségek kíváncsisága, figyelme, alázata megmaradjon, és a sok munka és szorgalom ne szoruljon háttérbe, ne bízzák el magukat. A Virtuózok markánsan eltér a többi megszokott tehetségkutató versenytől, a szakmai háttér adott.

Kell ennyi képzett klasszikus zenész egy kelet-európai országban?

Úgy gondolom, hogy az utóbbi időkben a zenei piac kicsit behatárolt lett. Viszonylag kevés ember jut lehetőséghez, -- kis ország vagyunk, megannyi tehetséggel. Ezért szükséges, hogy egy fiatal minél előbb magára találjon. Jó reklámmal a valódi érték „eladható”. A Virtuózokon belül a tanulási időszakról beszélhetek, abban bízom, hogy a fiatalok itthon maradnak és megtalálják a helyüket.

Tanárként számodra  mi az elsődleges?

Amikor hozzám kerül egy nagyon tehetséges hegedűs és felfedezem a hiányosságait, nagy örömmel tölt el, ha fél-egy év munka után azt veszem észre, hogy sikerült jobbítanom rajta, látom a fejlődése állomásait. Ez mindenkinek számára fantasztikus érzés.

Ugyan az énekórák számát növelték az iskolákban, de a szakemberek egy része még mindig elégedetlen.

Növelték, valóban, de közel sem mindegy, hogy ki és hogyan tartja meg az órát. Az énekórák nagy része abból áll, hogy a szerző mikor született és milyen műveket komponált. Kevés az esély, hogy iskolai szinten a gyerekek színházba, koncertekre jussanak el. Nem ártana, ha előadóművészek, zeneszerzők mutatkozhatnának be az órákon, jó lenne kilépni a kötelezettség keretéből és élőbbé, élménnyé tenni a zenét a gyerekeknek. A zenének minden magyar gyerek számára anyanyelvnek kellene lennie. Ehhez képest az átlag tizenévesek jobban tudják, ki Justin Bieber, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla, Lajta László vagy Petrovics Emil. Bár, hadd tegyem hozzá gyorsan, a mai kor ismerete is fontos, de a gyökerek alapos tudása elengedhetetlen, hogy felnőttként jobban tudjanak tájékozódni a világban.

Több éve a Snétberger Zenei Tehetség Központban is tanítasz. Hasonló kezdeményezések valóban megoldhatják az előítéletesség problémáját? Valljuk be, a művészeten át bemutatott, közelebb hozott cigányság jobbára egy meglehetősen szűk réteg érdeklődésére számíthat.

Mindig is voltak előítéletek, ellenük az iskola a tényekkel tudja felvenni a versenyt. A központ működése óta több gyerek magára talált. Az iskola komoly támogatást nyújt a hátrányos helyzetű, tehetséges fiataloknak egy ennyire elüzletiesedett világban. A központ a növendékek világlátását is segíti, hogy később jobban boldoguljanak a hétköznapi életben. Szeretném, ha az intézményben tanult diákokat a jövőben kollégaként üdvözölhetném. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Tavaly év végén Balázs János zongoraművésszel és Kállai Ernő hegedűművésszel adtatok jótékonysági koncertet a Zeneakadémián...

Nagyon szeretek az embereken segíteni. A koncert bevétele a szendrői Biztos kezdet gyerekház javára folyt be, ahol hátrányos helyzetű, részben cigány származású gyermekek különböző foglalkozásokat vehetnek igénybe. Amikor egyes falvakba látogatok, mindig megdöbbent az ordító egyenlőtlenség, hogy az emberek milyen cigánytelepeken kénytelenek élni nyomorúságos körülmények között. A cigányság a művészetben kiemelkedő teljesítményt nyújt, de a felemelkedés lényege az lenne, ha az iskolai körülményeken javítanának a gyerekeket segítve, az egyenlőtlenségeket csökkentve cigányok és nem cigányok között. Nem gondolom, hogy a világot váltottuk meg a koncerttel, de remélem, hogy akik eljöttek, örömmel távoztak és másképp tekintenek a feltörekvő fiatalokra.