Öt évek kellett várni az új The xx albumra, de megérte: az I See You-n az álmodozós-szomorkás angol trio eddigi legjobb dalai kaptak helyet.
Az I See You-n a The xx mintha már az első számmal rá akarna cáfolni az őket ért kritikákra: persze egy rendkívül sikeres debüt után a második kiadvány mindig nehéz dió, de úgy látszik, most sikerült egyszerre visszatérni a kezdetekhez és megújulni is – valahol talán ez minden jó harmadik album ismérve. Persze azzal a kijelentéssel sem fog mindenki egyetérteni, hogy az előző, 2012-es Coexist annyira unalmas lett volna, csak valószínűleg többen reblogolták a minimalista, nagy x-et ábrázoló albumborítót Tumblr-ön, mint ahányan az év lemezének kiáltották ki, ez pedig azért sok mindent elmond. De aggodalomra semmi ok: az I See You egy fényévekkel jobban sikerült album.
A nyitószám Dangerous energikussága után nem kell olyan túlzottan sokat várni a fent említett gyökerekhez visszatérésre: a Say Something Loving hozza azt a klasszikus The xx hangzást, ami miatt mindenki elkezdett értük rajongani. Ráadásul Romy Madley Croft és Oliver Sim vokáljai olyan szépen kiegészítik egymást itt, hogy az embernek már az is megfordul a fejében, hogy talán valamikor régen őket csak azért hozta őket a sors/az élet/valami egyéb felsőbb hatalom, hogy rengeteg ilyen számot készítsenek együtt. Az I See You erőssége a rendkívül eltalált, régit-újat tökéletesen vegyítő hangzás mellett pontosan ebben rejlik: a lemezen minden egyes tag megcsillogtatja azt, ami az ő erőssége, anélkül, hogy bárki alulmaradna. Az abszolút slágerszám On Hold nagyon jó példa erre, ráadásul egy kicsit fel is ráz az albumon végigvonuló szomorúsághullámból, de csak úgy félig: ha bármikor bulizni akartunk volna egy olyan dalra, ami annak az űrnek a megzenésítése, amit egy se veled, se nélküled kapcsolat hagy maga után, akkor mostantól megtehetjük.
Bár valószínűleg még tényleg nagyon elhamarkodott lenne olyan kijelentéseket tenni, hogy az I See You rengeteg ember decemberi évértékelő listáján szép helyen végez majd, azért jósolgatni mindig szabad - ki tudja, lehet úgy is lesz.
