Áthangolás és elmélyülés: letűnt idők zenéit idézik meg a jelenkor nyelvén, épített hangszerekkel és pitagorászi hangolással a Trafóban.

A New York-i no wave és avantgarde legenda, Rhys Chatham, és az épített hangszereket megszólaltató görög formáció, a Mohammad lépnek fel a Trafóban február 11-én. Chatham 400 elektromos gitárra komponált művével vált igazán ismertté, aztán visszatért az alapokhoz, és ma már szólóban turnézik egy áthangolt gitárral, egy trombitával és egy laptoppal.

Az amerikai zeneszerző és multi-instrumentalista nagy múltja ellenére először lép fel Magyarországon. A Trafóban tartandó koncertjén a 2016-ban megjelent Pythagorean Dream című legutóbbi lemezének anyagát adja elő szólóban, melynek különlegessége a Don Cherry-re és Jon Hassellre emlékeztető trombitajáték, és a speciális hangolású gitár. Ehhez a lemezhez a korábbi, sok száz gitárra írt darabjainak tapasztalata vezette el.

… hogyan tudnék egyszerre sok hangszert megszólaltatni? Hogyan tudnám ezt egyedül megcsinálni, hogy ne kelljen zenészek százainak a segítségét kérnem, minden alkalommal? (Rhys Chatham, The Guardian)

Zenei pályafutását Glenn Gould és La Monte Young hangszereinek hangolójaként kezdte, utóbbinak tanítványa is volt, majd ő lett az első zenei igazgatója a legendás manhattani The Kitchen alkotóműhelynek, mely sokáig a no wave központjának számított. Közös zenekara volt Tony Conraddal, Glenn Brancával, Thurston Moore-ral, így gitárosként ez a kör és La Monte Young hatott rá a leginkább. Lemezeit többek között a brooklyni Northern Spy és a brüsszeli Sub Rosa adta ki, de a legendás Ninja Tune-nál is jelent meg anyaga.

A Mohammad, újabb nevén MMMD több okból is különleges formáció: egy görög duó alkotja, akik bőgőhöz és csellóhoz hasonló speciálisan épített hangszereken és élő elektronikán adják elő monolitikus, a basszusokat és szubbasszusokat középpontba állító zenéjüket, amely hangulatában leginkább egy vég nélküli ortodox imához áll a legközelebb, erős fizikai érzetekkel. Zenéjük alapja az alacsony frekvenciák együtthangzása, amitől a fellépések terei is nagyban formálják koncertjeik hangzását.

Vannak olyan projektek, amik valószínűleg a mennyben fogantak… a Mohammad is ilyen. (Touching Extremes)

Legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó lemezük 2013-ban a neves berlini PAN kiadónál jelent meg Som Sakrifis címmel.  A képi anyagaikban és videóikban gyakran felbukkan a ló, fekete fehérben, mintha Tarr Béla filmjeit akarnák megidézni, ráadásul tovább fokozódik a gyanú a magyar nyelvű számcímeiket olvasva, holott csak annyiról van szó, hogy szeretik a különleges hangzású nyelveket.