A Halszájoptika egy blog – vagyis blognak indult, csak azóta már egy kicsit több. Mert nem csak szövegekből és képekből, hanem zenéből és felolvasásokból is áll.

A Halszájoptika 3 jelenlegi tagjával Haynal Ákossal, Nagygyörgy Zolival és Varga Imivel beszélgettünk.

Mikor és hogyan jött a blog ötlete?

Ákos: Nagyjából 3 évvel ezelőtt összeültünk Imivel egy kocsmában. Ő fotós, én meg akkor eléggé szerettem írni, és javasoltam, hogy csináljunk együtt valamit.

Mi volt az alapgondolat?

Imi: Az, hogy egy héten két alkalommal osszunk meg egy fotót és írjunk hozzá rövid történeteket…
Ákos: … mert egy-egy fotó sokféle hangulatot vagy sztorit sugall, és remélhetőleg az olvasóban is felmerül néhány változat.
Zoli: Nekem az, hogy kipróbáljak valamit, amit azelőtt nem. Hogy az írás ne csak játék legyen, hanem feladat. A reakció, a szöveg belülről érkezik egy teljesen kívülálló akcióra, a képre, amit még csak nem is én választok. Néha teljes csőd, néha egy finom jól működő egység. És ezt csinálja párhuzamosan 3-4 írótárs, akikből a kép mind-mind mást vált ki. Izgalmas egyperces játékok.

Mikor és miért kezdetek bele az előadásokba?

Ákos: Ajánlottak egy fellépési lehetőséget és valahogy kézen fekvő volt, hogy ezeket a kép-szöveg kombókat a fotók falra vetítésével közönség előtt is kipróbáljuk, amihez aztán szinte természetes módon kapcsolódott a zene.
Zoli: Szerintem jót tesz a határidő, mert előtte már csak össze kellett rakni. Az indok kettős volt: egyrészről a blog-formátum nekem túl cyber - túl öreg vagyok hozzá. Vannak posztok, van látogatásszámláló, de semmi buli, sem emberi közelség. A másik ok csak annyi, hogy szeretem hallani a hangom.
Imi: Én azt hittem, azok nyilvános próbák.....

Hogyan áll össze egy előadás – mi alapján válogattok képet és szöveget?

Ákos: Mostanában úgy, hogy kiválasztunk egy fotóst, akinek megfelelő mennyiségű képe gyűlt össze, és a fotóihoz készült szövegeket felolvassuk hozzájuk. Ha úgy érezzük, hogy jól áll a képnek a cucc, és mi is passzolunk a képbe, akkor kezdünk el részletesebben is gondolkozni rajta. Imi közben meg szorgosan hordja a zenei motívumokat. Ebben a pillanatban csak Imi zenél számítógéppel meg asszem midivel, de korábban Szládek Zoli is jelen volt gitárosként. Remélem, hamarosan újra lesz, csak rohadt kevés az ideje.
Zoli: A zene pedig a blogon túli érték. Legtöbb esetben támasz az előadáshoz. Ritmust,  hangulatot ad egy szövegnek, alkalmanként effektekkel dramatizál. Néha vidám témát árnyalhat be, vagy felvidíthat egy mini tragédiát.

Milyen további terveitek vannak a bloggal/előadásokkal?

Ákos: Most Varga Imi és Puskás Erzsi fotóival foglalkoztunk, a következő előadásunk alapját Barbay Csaba fotói és a hozzá készült szövegek fogják alkotni.
Imi: Egy nagy klasszikus szeretnék idézni: „Folytatjuk”.
Zoli: Nem mi vagyunk a világirodalom úttörői, és azt hiszem, ezzel nem leszünk új Bob Dylenek sem. Egy baráti alapon működő, élvezeti motivációval hajtott társaság a miénk. Szórakozunk és underground értéket teremtünk. Egy jó előadás után a mérnök is - mint én - feltöltődik. És előadásról előadásra fejlődünk, ami szintén fenntartja a saját érdeklődésünket az iránt, amit csinálunk.

Vártok új alkotókat – akár kép, akár szöveg, akár zene?

Ákos: Bármikor.

Mikor és hol lehet veletek legközelebb találkozni?

Ákos: A Mersz klubban, ami a Csobánc utcában található roppant hangulatos szuterén, február 17-én este 7 - fél 8 körül. A belépés ingyenes. Fb event itt.