A mitológiába illő, harcművészeti fogásokkal manipuláló férfiak a tükörfényű, vakítóan fehér szőnyegen mutatkoznak be.

Ismét színpadra kerül Frenák Pál Lutte című előadása, ami a harcművészetek elemeit ötvözi a kortárs tánc eszközeivel. A cím jelentése franciául küzdelmet, harcot jelent, de a koreográfus a néző képzeletére bízza a küzdelem mibenlétének meghatározását a saját életére vonatkoztatva.

A skandináv mitológia letisztultságából, az izlandi sagák motívumaiból és a harcművészetek (cselgáncs, ökölvívás, glima) brutális erejéből, formanyelvéből egyaránt inspirációt merítő Lutte fontos darab a társulat életében, hiszen az előadásban ez alkalommal a megszokottnál is nagyobb teret és szabadságot kap egy új táncos generáció.

Frenák, mint akinek személyes küldetése az erőszak, a hatalmi viszonyok láthatóvá tétele, azért ismétli folyton önmagát, mert mi nézők nem tanuljuk meg a leckét. (Péter Petra, Színház)

A tükörfényű, vakítóan fehér szőnyeg kijelöli a szembenézés, a tánc, pontosabban a küzdelem terét – a küzdő felek pedig egyszerre ütköznek össze egymással és önmagukkal. Hol saját törékenységük, hol állati ösztöneik, hol a külvilág végtelen agressziója ellen harcolnak; a küzdelemben saját magukon kerekednek felül és saját magukkal szemben maradnak alul.