Mivé lesz egy volt színházigazgató, és a környezetében élő emberek, ha régi életük alapjai is romba dőlnek? Humorral tényleg mindenen átlendülhetünk?

A Szkéné Színház és a Forte Társulat tavaly bemutatott előadása a Nobel-díjas Gerhard Hauptmann Patkányok című művét dolgozza fel, amely semmit sem vesztett aktualitásából, pedig több mint száz éve született, 1911-ben. A német naturalista alkotás igazi tragikomédia: miközben nevetünk a francia bohózatokat idéző helyzeteken, a szereplők jól titkolt hazugságaiból gondosan fölépített kártyavár összeomlik, mindenki lelepleződik, életek mennek tönkre. És ezen már nehéz nevetni, még ha az utolsó pillanatig, a tragikus végkifejlet előtti másodpercekben sem nélkülözi a szerző a humor eszközét, ami ott már természetesen a groteszk és az abszurd esztétikáját jeleníti meg.

A rendező Horváth Csaba, az előadást a 2005-ben alapított formációjával, a Forte Társulattal hívta életre. A Forte egyedi formanyelve a karakterek belső világának, lelki történéseinek fizikális leképeződését mutatja meg a színpadon: a fizikum, a vizualitás megerősíti egy-egy karakter groteszkségét, tragikumát vagy épp humorát.

A dráma két szereplője között folyó vita a színház egy állandó, visszatérő problematikájával foglalkozik: Hassenreuter állástalan, de hamarosan a hatalom által pozícióba juttatott színigazgató azt vallja, hogy a színpad nagy emberek nagy cselekedeteinek színtere. Vele szemben Spitta egykori teológushallgató és leendő színész azt hangoztatja, hogy a színháznak az életet kell mintáznia, tehát nyugodtan szerveződhet a történet akár egy házmester tragikus sorsa köré is.

Hauptmann állást foglal: a Patkányok tragikus főhősévé Johnnét teszi meg. Azt a takarítónőt, aki az egykori színiigazgató kelléktárát tartja rendben, és aki pár évvel ezelőtt eltemette pár napos kisfiát, s azóta hiába vár arra, hogy újra teherbe essen, amikor is találkozik a megesett cselédlánnyal, Pauline Piperkarckával, akinek csecsemőjét megvásárolja és magához veszi. Férjének, a hónapokra munka miatt távol lévő Johnnak azt hazudja, övék a gyermek. Pauline azonban újra megjelenik és vissza akarja kapni kisfiát. Johnné nem akarja elveszíteni a gyereket, és innentől kezdve egyenes úton rohan a tragikus vég felé.

Az egykori kaszárnya patkányoktól és egerektől hemzsegő tereiben élő munkanélküli színházigazgató, étkezési zavarokkal küzdő feleség, vágyait kielégíteni kívánó kamaszlány, teológiától elpártolt diák, drogos madammá züllött egykori grófkisasszony, ártatlanságát túl korán elveszített, nyomorult lányka, szerepekre és a szereposztó díványra vadászó színésznőcske, titkokat (meg)tudó házmester és a tisztességes munkásember sorsa rajzolódik ki és takargatnivalója lepleződik le az öt felvonásban.

Parti Nagy Lajos zseniális fordításának nyelvi sajátosságai még élesebb képet festenek a karakterek líraiságáról és brutalitásáról.