Jérôme Bel, a világhírű koreográfus, aki civil és profi előadókat is alkalmaz legújabb darabjában a Frankofón Fesztivál meghívására mutatja be a Gála című előadását.

Tizenöt magyar fellépővel (profikkal és civilekkel vegyesen) alkalmazza a Trafó színpadára új darabját a francia konceptualista koreográfus, Jérôme Bel. Mindegyikük másmilyen. Különbözőek korban, nemben, képességekben. Mást tudnak a táncról és különféleképp érzik magukat benne biztonságban. Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, mely nemcsak bemutatja a szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért dolgozik.

Jérôme Bel Párizsban él és világszerte alkot. 1964-ben született Franciaországban, ahol kortárs táncot tanult. Magyarországhoz szoros szálak fűzik, 1989-ben első darabját éppen itt, Budapesten készítette. Majd amikor az 1992-es albertville-i téli olimpiai játékok megnyitóját rendező Philippe Decouflé mellett asszisztensként dolgozott, ráébredt arra, hogy a rendezés jobban érdekli a táncolásnál. Ezért két év szünetet tartott Párizsban, miközben Barthes és Foucault műveit olvasta. „Úgy éreztem, hogy az út a koreográfiáig a filozófián és a tánctörténeten át vezet." – vallja kezdeti útkereséséről. Azóta dolgozott már együtt Anne Teresa De Keersmaekerrel, rendezett már formabontó balettet a párizsi operának (Veronique Doisneau (2004)), majd ugyanezt a riói városi színháznak (Isabel Torres (2005)), a Cour d'honneur (2013) című előadását pedig a legnevesebb francia fesztivál, az Avignoni Fesztivál díszhelyén a Pápai Palotában adták elő.

Előadásainak felvételei kortárs biennálékon és számos múzeumban vetítik. 2005-ben Bessie-díjat kapott New Yorkban a The show must go on című előadásáért. 2008-ban Pichet Klunchunnal közös darabjukért Európa egyik legrangosabb kulturális kitűntetésével, a Routes Princess Margriet – a kulturális sokszínűségért díjjal tüntették ki őket. 2013-ban a Disabled Theater (2012) beválogatták a berlini Theatertreffen-be és megnyerte a Swiss Dance Awards-ot kortárstánc kategóriában.

Jérôme Belt mindig is az érdekelte, hogy mi rejlik az előadás mögött. Koreográfiáiban a tánc és a színház szabályait és lehetőségeit elemzi, és magát az elemzést állítja színpadra.

„Ez a projekt a megkísérlésről, az újra próbálkozásról és a felfedezésről szól, nem pedig az irányításról és a mestermunkáról, még akkor is, ha ebben benne van a kudarc. Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít. A civil táncos számomra pont azt a művészetet testesíti meg, amihez szenvedélyesen vonzódom.” (Jérôme Bel)