Victor Aviat egyike azoknak a szerencsés fiataloknak, akik Fischer Iván jóvoltából a BFZ élén debütálhatnak. A francia karmester az április 15-i koncert kapcsán még az egymillió dolláros kérdésre is válaszolt.

Kifejezetten sikeres oboaművészként kezdte a pályafutását, miért tette le a hangszerét, és váltott a vezénylésre?

A vezénylés mindennapi tapasztalat volt számomra, hiszen apám maga is karmester. Gyerekkoromban órákig figyeltem, ahogy próbál a zenekarával. Amikor 18 éves voltam, magam is próbálkoztam ezzel. Az iskolai zenekart vezényeltem, de úgy éreztem, szörnyen sikerült, ezért inkább az oboa mellett döntöttem. Ez a hangszer állt hozzám a legközelebb, és ehhez volt a leginkább tehetségem. Ennek ellenére a zongorázást és a karmester szakot sem hagytam abba. Aztán eltelt tíz év, és tapasztalatot szereztem jónéhány nagyzenekarnál és nagynevű karmesternél. Egyre nagyobbak lettek az elvárásaim egy-egy zenekarral és az általuk játszott művekkel kapcsolatban, miközben az oboával sokasodtak a problémáim. Egyszer csak ráébredtem, hogy a vezénylés által teljesebben tehetem magamévá a zenei repertoárt. Azt is tudtam, hogy ha komolyan nekiállok a karmesteri tanulmányoknak, hamarosan ez kerül majd az életem középpontjába, és az oboázást fel kell adnom. Így is történt. Tavaly óta nem játszom rajta.

Mi a karmesteri ars poétikája? Máris magas elismerésekben részesült, például 2016-ban a „Le Roi Carotte” vezényléséért elnyerte a Nemzetközi Opera Díjat.

Ez az opera sikerre van ítélve. Úgy is mondhatnánk, hogy a kezdők szerencséje, ami nekem jutott. Talán az is fontos, hogy jól tudok lélegezni, ami az énekesek számára előnyös, jól megértem őket. De titkom az nincs. Úgy próbálok vezényelni, hogy elképzelem, mi lenne, ha én is a zenekarban játszanék, mondjuk oboistaként. A cél, hogy így se okozzak csalódást magamnak. Pedig nem vagyok egy könnyű alak, nehéz eleget tenni az elvárásaimnak.

Áprilisban a Zeneakadémián vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart. Mit mondott Fischer Iván, amikor meghívta, hogy vegyen részt a FIÚK (Fischer Iván Új Karmestereket mutat be) című sorozatban?

„Victor, szeretnéd vezényelni a Fesztiválzenekart egy új sorozatban, amelyben fiatal tehetségek állnak a zenekar élén?”

És mit válaszolt?

IGEN!

Mozart, Schumann és Honegger darabjaival debütál. Miért ezt a műsort választotta?

Szeretném, ha Schumann „Tavaszi” szimfóniájára Mozart „Linzi” szimfóniája látható hatással lenne és fordítva. A két szerző abban hasonlít, hogy kellően megbíztak az előadók fantáziájában és önállóságában ahhoz, hogy ne adjanak meg előre túl sok részletet és interpretációs javaslatot. Ezért Schumannhoz igen nagy kezdeményezőkészségre van szükség, ahogy a 18. századi kódrendszer megfejtéséhez is. A másik hasonlóság, hogy mindkét mű igen rövid idő alatt készült el, aminek következtében a mottók nagyon természetesek és egyszerűek, a Honegger-darab pedig remekül illeszkedik ehhez a kettőhöz. Nagy pasztorális ereje van és tele van a boldogságot kifejező hangegyüttesekkel. Biztos vagyok benne, hogy a darabok így együtt nagy élvezetet nyújtanak majd a közönség számára.

A családja eljön a koncertjére?

Sajnos apám épp aznap dirigál és anyámnak mindenképp ott kell lennie. De a barátaim eljönnek.

Mikor hallotta először játszani a Budapesti Fesztiválzenekart?

2005 karácsonyán, amikor Fischer Iván meghívott, hogy játsszam a zenekarban oboistaként. Nagyon fiatal voltam még és végtelenül nagy hatással volt rám az a hatalmas energia és jó értelmű feszültség, amely a muzsikusokat működtette. Évekkel később újra felléphettem velük, akkor Mahler 7. szimfóniáját játszottuk. Akkor már úgy éreztem, otthon vagyok náluk. Revelációként hatott rám az a koncert. Hirtelen azt gondoltam, közös történetem kell, hogy legyen ezzel a zenekarral.

Amikor velük játszott, mit tapasztalt, hogyan működnek?

A BFZ egy egyedülálló hangtest. Azt hiszem, ez Fischer Iván filozófiájának köszönhető. Ha összehasonlítom a németországi vagy svájci zenekaroknál szerzett tapasztalataimmal, azt látom, hogy a Fesztiválzenekar tagjait nem kötik komplexusok, rendkívül nyitottak, ami számomra idealista elképzelésnek tűnt korábban. Ilyesmit legfeljebb az egészen fiatal zenekarok esetében képzelhet el az ember, mint amilyen a Gustav Mahler Jugendorchester (GMJO) vagy a European Union Youth Orchestra (EUYO). Fischer Iván úgy építi fel a darabokat a próbákon, mint egy szobrász a műalkotását. Minden nappal jobban és jobban megismerjük az adott zeneművet. Egyre több kihívásra leszünk érzékenyek és látjuk, mennyire pontosan ismeri a zenekari tagok mentalitását és tudja, mire van szükségük a próbák alatt. Ettől minden egyes próba újabb és újabb izgalmat jelent.

Mit gondol, mi lehet Fischer Iván titka, amely az egész világon ennyire sikeressé teszi a zenekarát?

Ez az egymillió dolláros kérdés. Szerintem ő a mai Lennie Bernstein. Intellektuális és érzelmi magaslatokon képes egyszerre működni, ami nagyon ritka. Ugyanakkor nagyon pontosan tisztában van a társadalom igényeivel, mint ahogy azzal is, mennyire fontos a zene a jövő generációinak. Különösen érdekes, hogy ő ma Mahler legkiválóbb interpretálója. És ne felejtsük el, hogy kiváló érzékkel kommunikál mindenkivel, ezért igazán szeretetre méltó. Közben tele van újabb és újabb ötletekkel nap mint nap, ezért nagyon inspiráló mindannyiunk számára.