… mert már egyébként sem tudja senki, hogy miért is csináljuk, úgy kimosta az a pár évszázad a rítusok meg rituálék mögül a tartalmat, mint egy nagyobb eső a rosszul alapozott térkő-burkolat alól a földet.

Pár emészthető szimbólumot azért megtartunk, a nyulat meg a tojást és a pálinkát végül is érti mindenki, a nyakba löttyintett hideg vizes felmosóvödröt csak a bevállalósabbja, az olcsó kölnit meg csak a nagymutter, de ha már húsvét, akkor legyen húsvét.

Úgyis erre készülünk már napok óta, hogy milyen hestegekkel fog a legtöbb ismerősünkhöz eljutni az új tavaszi cipőről vagy újonnan felfedezett tuti beülős helyről vagy az új hobbinkról készült képet, a #bojt meg a #nyuszi meg a #feltamadas végül is ugyanúgy megy mindenhez.

A gyereknek letölthetünk valami nyuszis vagy tojáskeresős alkalmazást, enni nem kér, ganézni nem kell, ha nincs időnk tojást festeni, majd nyomtatunk háromdében vagy kigurulunk kollektíve valamilyen jobban felszerelt kínai piacra, ahol nem hogy festett, de más kotkodácsoló darabot is találunk majd, nekik végül is mindegy, csak valamiben hasonlítson az európai esztétika által elvárt rendszerhez, legyen rajta csőr, nyúl, valami kerek és valami színes, jobbára értelmezhetetlen kombinációban, sonkát meg tormát akaszthatunk valamelyik divatos biopiacon vagy -boltban, Katika meg paleózik, neki úgyis speciális kalács kell, a mézeskalács meg ránk maradt tavalyról.

Vasárnap úgyis alapbeállításon másnaposan kelünk valamelyik szpesöledisön íszter buli után, ahol minimum egy lány volt nyuszifüles hajráfja és az ünnepre való tekintettel akciósan adta szeszt, és még azon sem háborodott fel, hogy idejekorán öntözték meg egy fél langyos sörrel, de a sarki török még mindig nem érzi át ezt a hangulatot, úgyhogy ő tekintet nélkül az ünnepre adja ugyanazt a csípős- és hagymamennyiséget a giroszhoz, mint szokta, és bele sem gondol, hogy fejben már bekészítettük a sonkát meg a tojást meg a tormát a gyomorba, de még mindig jobb másnap reggel erre fogni a falfehérséget, mint a sörös nyuszifülekre.

Locsolkodni majd taxival menjünk, a nagynéni úgyis pénzt ad, nem csokit, és mindenkiről lőjünk majd képet, hogy ott jártunk, csak sértődés ne legyen, ha valaki kimarad, a tavalyi mappát meg töröljük előtte, ki tudja, hány tagja aktuális célpont még, de ha nagyon unjuk, csak kérjünk meg valakit, hogy tegeljen már be a képeken, majd azt mondjuk, mindig épp vécén voltunk, miközben suttyomban sorozatmaratont tartunk otthon azokból a szuperhősös darabokból, amiket karácsony óta nem volt időnk megnézni, mert a lelki békénknek egy fokkal fontosabb, hogy le ne maradjunk az aktualitásról, mint a hervadókorba lépő nőismerőseink feszes bőre, úgyis ezzel foglalkoznak egész évben.

Keddtől meg mehet minden úgy, mint az ünnep előtt.