Egy 23 éves lány újrahasznosított anyagokból környezetbarát ruhákat tervezett, és nyert. Az év fiatal divattervezőjével a kollekcióiról, New Yorkról és a fenntartható divatról beszélgettünk.
Vetlényi Alma újrahasznosított anyagokból készült táskái és ruhái nyerték a Design Terminál fenntartható divat témájában kiírt Gombold újra! pályázatát a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe-on, sőt, nemrég a Marie Claire magazin által meghirdetett Az év fiatal divattervezője pályázat szakmai díját is ő nyerte. A jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodó 23 éves tervezővel online beszélgettünk.
Mit csinálsz most az USA-ban? Ennek az útnak is köze van a munkádhoz?
Most New York-ban vagyok, főként inspirálódom, járom a galériákat, kiállításokat, utcákat. Nagyon üdítő itt lenni, a lehetőségek és a felfedezni való helyek száma szinte végtelen. Elég egy séta Manhattan vagy Brooklyn utcáin ahhoz, hogy egy újabb élménnyel térjek haza. Csak hogy egy mindennapi példát hozzak, az egyik elkerülhetetlen jelenség, amivel otthon nem nagyon találkozunk: ha bemegyek a városba, biztosan összefutok legalább egy, magában vidáman táncoló vagy éneklő emberrel, aki a fülesén zenét hallgat (és nem azért mert bolond, hanem mert itt senkit sem zavar, ha jól érzed magad a bőrödben, és ennek látható jeleit kinyilvánítod). Jelenlegi kollekciómmal kapcsolatosan is tervben van egy itteni projekt, amiről most többet nem árulnék el.
A Gombold újra! pályázatra átalakítottál egy meglévő kollekciót, hogy „fenntartható” legyen, vagy ez volt eredetileg is a terved?
A fenntarthatóság jegyében egy teljesen új, a pályázat témájához igazodó kollekciót hoztam létre, tehát kifejezetten erre a célra terveztem, a ruhákat. Az ECOllection 2017 SS/FW négy kulcsszava a hulladékgazdálkodás, az újrahasznosítás, a környezetvédelem és a fenntarthatóság voltak. A környezettudatos életmód fő szegmensei beépültek a tervezési struktúrába; a hulladékgazdálkodás legjobb módja, ha nem termelünk hulladékot, ezért a kollekció olyan szabászati eljárással készült, melynek során nem keletkezett szabászati hulladék. A ruhák kizárólag természetes alapanyagokból, lenből és pamut keverékből készültek. A táskák alapanyaga újrahasznosított kávés zsák és kenderkötél volt.
Hogyhogy nem keletkezett hulladék?
Sok technika létezik ennek megoldására. Én úgy csináltam, hogy a szabásminták elkészítésekor nem használtam íves vonalakat. Ennek köszönhetően téglalapokból és szögletes szabászati formákból hulladék keletkezése nélkül tudtam kialakítani a kollekciót.
A tavalyi Gombold újra! pályázaton, egy kollaboratív haute couture kollekciót hoztál létre Horváth Júliával, akkor a kortárs művészetek voltak a fókuszban. Most mégis egy másik témára esett a választásod, miért? Miért tudtál ebben sikeresebb lenni?
A 2016-os pályázati kiírás nagyban eltért az előző évek témáitól, mindkét esetben a kiíráshoz igazodtam. Úgy gondolom, hogy azért sikerül a legutóbbit megnyerni, mert már volt benne tapasztalatom, és azóta fejlődött is a tervezői szemléletem.
A másik díjad 2016 novemberében egészen más jellegű szakmai elismerés volt. A Marie Claire által szervezett Az év fiatal divattervezője pályázaton nyerted el az első díjat, teljesen más jellegű ruhákkal.
Ezt a díjat egy konceptuális, egyetemi munkámmal sikerült hazavinnem. Technikájában és anyaghasználatában részletgazdagabb öltözékről beszélünk. Ezalatt azt értem, hogy ez a kreáció egyszeri és megismételhetetlen, nem lehet legyártani, mivel több helyen aprólékos kézimunkát igényelt, például a kézzel szőtt és rojtozott felületekre gondolok. Általában olyan ruhákat tervezek, melyeket én is szívesen viselek. Az én stílusomat mostanában főként a kényelem határozza meg, szem előtt tartva az összhatást, ami évről évre változik.
Úgy tudom a MOMÉ-n vagy harmadéves? A pályázat sikere nem befolyásolta a tanulmányaidat?
Igen, végzős hallgató vagyok. Passziváltattam magam egy évre, de úgy gondolom, hogy ez a szünet nagyon jó hatással lesz a diplomamunkámra. Már most úgy érzem, hogy sokkal érettebb hozzáállással, és céltudatosabb szemléletmóddal fogok lediplomázni. Nekem fontos, hogy még mielőtt elvégzem az egyetemet, ki tudjon alakulni bennem egy jövőbeli terv, át tudjam gondolni, hogy pontosan mi is a célom a diplomám megszerzése után, és hogy ezt milyen eszközökkel szeretném elérni.
Édesapád Vetlényi Zsolt neve nem ismeretlen a kortárs képzőművészetet ismerők körében. A szüleid támogatják a törekvéseidet?
Természetesen nagyon sok ösztönzést kapok mind édesanyámtól és édesapámtól. Édesanyámhoz is közel áll a kreativitás, ő is elvégzett egy divattervezői iskolát. Támogatnak a terveimben és ha kell, jó tanácsokkal látnak el. Nagyon sokat számít nekem az ő véleményük is. Általában az engem körülvevő vizuális élményekből, vagy belső érzésekből inspirálódom. Ha szükségét látom, akkor kutatómunkát végzek, és a levont következtetések alapján kezdek neki az alkotásnak, tervezésnek.
Főleg a fejlettebb országokban, de már Magyarországon is kezd az étkezésben és a lakberendezésben a környezettudatosság egyre nagyobb teret kapni. Mi a helyzet a divat terén?
Úgy vettem észre, hogy egyre népszerűbb kezd népszerű lenni a tudatos vásárlás, bár ez még nem nagyon terjedt ki Magyarországra. Sajnos a tömegtermelés olyan méreteket öltött, amivel nehéz szembeszállni és nehéz kimutatható eredményeket elérni a fogyasztói társadalom gondolkodásmódjában, főleg ha mennyiség és minőség arányáról van szó. New Yorkban ismerek kisebb designer üzleteket, ahol figyelnek már erre, és Budapesten is van egy-két jó példa. Brooklynban a Study NY, ami a legközelebb áll az én tervezői szemléletemhez, mind az eszmét, mind a megjelenést tekintve.
