A Los Campesinos! oldalának leírása mindössze annyi, hogy „the official website of you ex-girlfriend's favourite band”. És tényleg: sok számuk szól kapcsolatokról, és be nem fejezett antibiotikum-kúrákról.
A walesi, héttagú zenekar összes tagja a Campesinos családnevet használja, valamint rengeteg számuk tartalmaz furcsán specifikus focis utalásokat – ráadásul az idei albumuk, a Sick Scenes mellé a képen is látható, Doomed, azaz elátkozott feliratú focimezeket lehetett megvásárolni. Ezek a tényezők mind-mind erősítik azt a gondolatot, ami alapvetően is körbelengi a Los Campesinos!-t: egy (foci)csapat vagyunk, ugyanazokkal a problémákkal küzdünk.
A Sick Scenes kezdőszáma már a fent is említett obskúrus focis utalással kezd: a Renato Dall'Ara (2008) egy olaszországi stadion, ahol 1990-ben a Világkupa négy meccsét is tartották: az egyik, igazán emlékezetes angol győzelemmel zárult, így ennek a hosszan elmagyarázható metaforának mindössze annyi a jelentése, hogy a zenekar 2008 óta karrierjét felfelé ívelőnek látja – vicces egy ennyire pörgős és pozitív üzenetű számmal nyitni a valaha volt legszomorúbb Los Campesinos! albumot. Természetesen ezek után már a zenekar profiljába jobban beilleszthető számok következnek, de a legkiemelkedőbb mégis A Slow, Slow Death, a The Fall Of Home és az igazán bonyolult című 5 Flucloxacillin hármasa. (Ez utolsó szám teljesíti be a fent emlegetett, befejezetlen antibiotikum-kúrákról szóló történet ígéretét.)
A Slow, Slow Death akkor készült, amikor a zenekar Portugáliában tartózkodott a Brexit alatt: saját bevallásuk szerint is furcsa érzés volt nem otthon lenni egy ilyen esemény miatt. A dal nagyjából azoknak a vonatott, ingázós napoknak a hangulatát próbálja elkapni, amikor sietnünk kell valamerre, de az ég mellett reggel hétkor maga az élet is elég szürkének tűnik, főleg ha Londonban élünk. Visszatérő téma ez, hiszen A Slow, Slow Death is ilyesmivel foglalkozik távolról: a Fall Of Home minden kisvárosi, családi házat otthagyó fiatal himnusza, a lemez igazi csúcspontja. A bérleti díjak magasak, lakótömbben lakni meglehetősen magányos: de vissza az ember a szülővárosába nem mehet, hiszen amikor elhagyta (cserbenhagyta) azt, akkor a város is ugyanúgy megszűnt támogató háttérré válni. Az 5 Flucloxacillin-ben az antibiotikumok és antidepresszánsok, valamint egy halom különböző gyógyszer neve mellett közvetve szintén megjelenik a haza fogalma, csak itt az idősebb generáción keresztül bemutatva, akik elvárják a fiatalabbaktól, hogy mindenben jól teljesítsenek, növeljék a populációt - miközben ők hozták őket világra, egy olyan gazdasági helyzetbe, ahol mindezt nagyon nehéz nem csak jól, de egyáltalán megcsinálni. Pláne, ha az ember valamiféle betegséggel küzd, legyen az mentális vagy testi.
A Sick Scenes egy meglehetősen közepes album: bár olyan témákat, érzéseket (élén a bizonytalansággal) jár körbe, amik mindenki számára ismerősek lehetnek, nagyjából 5 erős szám található rajta, ami az album felének számít. Ettől függetlenül amikor a Sick Scenes jó, akkor tényleg nagyon jó, ezért mindenképpen érdemes meghallgatni: ha más nem, hát legalább lesz 5 új kedvenc számunk.
