Ezt, és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Feledi János Kodály tematikájú, Prozódia c. előadásával július 25-én a Táncbazárban.

Maga a szó jelentése a verstanban azzal foglalkozik, hogy a természetes beszéd, a nyelv hogyan alakul verssé, illetve mi módon válik ritmikus formákká. A zenében a szöveg és a zene helyes illeszkedésének tana ez, a zene ritmusának és hangsúlyainak helyes alkalmazkodása a szöveg lejtéséhez és hangsúlyozásához. Az előadásban azt keresik az alkotók, hogy a tánc és Kodály Zoltán zenei világa hogyan alakul egységes világgá különböző életérzések kapcsán. Indulás a természet körforgásából, az általánosból, az ismeretlenen át, hogy eljussunk az egyénhez, az érzéseihez. A szétválasztottságból az egységbe. Mikor nem számíthatunk másra, csak magunkra. Keresik, hogy Kodály Zoltán által gyűjtött tájegységek zenei világa, hogyan áll össze különböző jeleneteken, érzéseken és hangulatokon keresztül egy egységgé, ami külön-külön is érdekes és izgalmas világot éreztet. Azonban ha ezek a különböző világok összeérnek, akkor kialakul az egységes összetartozás. Az élő zene és tánc egymást kiegészítve létrehozza az egységes összhangot. Saját hangunkat keressük, kifejezőeszközeinket, azok megfejtését, létünk értelmezését. Azt, hogy kik vagyunk mi, honnan jöttünk és merre tartunk. Egyáltalán, hol vagyunk most. Élő zene. Tánc. Maga az élet!