A melankolikus popzene nagyasszonya legújabb albumán grupikról, szerelemről, a Coachelláról, de főleg Amerikáról énekel - az egy órát bőven túlfutó Lust For Life mégsem lett unalmas.
Amikor a Video Games 2011. végén berobbant a köztudatba, nosztalgikus klipjét mindenhol leadták az addig nagyjából ismeretlen énekesnő, Lana Dely Rey gyorsan és egyszerre lett nagyon népszerű. Lányokról énekelt, akik útszéli bárokban ittak, fiújuk karjába omolva játszottak videó játékokat és úgy gondolták, az életet csak akkor érdemes élni, ha valaki szereti őket. Ez az egész, romanticizált hatvanas-hetvenes évek Amerikája hangulat azóta is Lana esztétikájának szerves részét képzi - olyannyira, hogy negyedik nagylemezéhez már ennek a kornak ikonjai közül is sikerült közreműködőket beszerveznie.
A Lust For Life a maga több mint egy órás játékidejével egy eléggé nagyra törő poplemez, ami azért teljesíti a hozzáfűzött reményeket, bár tény, hogy nem mindegyik száma kiemelkedő, itt-ott el is unja magát az ember. És bár a borítón látható mosolygó Lana viszonylag unortodoxnak hathat a rajongók számára (eddig mindig egykedvűen, sőt, inkább szomorúan a kamerába nézve láthattuk - de mit is várjon az ember, amikor olyan albumcímekkel találkozik, mint a Born To Die) a szomorkás popzene dívájaként számon tartott énekesnő most sem hazudtolta meg önmagát. Az egész albumból sugárzik az a nosztalgikus, kopottas glamour, Lana bársonyos hangja eggyé válik a szomorkás dallamokkal - úgy, hogy közben kikacsintásokat tesz Woodstockra, a Led Zeppelinre, Father John Mistyre, ráadásul ezeket mind egy dalban (Coachella - Woodstock In My Mind). A Lust For Life-on található ezek mellett még ballada (God Bless America - And All The Beautiful Women In It), közös dal a legendás Fleetwood Mac egyik volt tagjával, Stevie Nicks-el, Beautiful People Beautiful Problems címmel, sőt, még Yoko Ono és John Lennon zenész fiával, Seannel is. (Az előbb említett dal a Tomorrow Never Came címet viseli és néhol gyanúsan hasonlít egy Beatles számra - természetesen ez is Lana nosztalgiamániájának tudható be.) Az albumnyitó Love (ami már az évben korábban megjelent kislemezként) rögtön beránt, az utána következő The Weeknd-et szerepeltető és címadó Lust For Life pedig fenntartja a hallgató érdeklődését - aztán meg jönnek csak sorra a fent említett kiemelkedő számok.
A Lust For Life tulajdonképpen egy egészen komplex poplemez, sok helyen nagyon eltalált dallamokkal, szövegekkel, telepakolva apró utalásokkal, szimbolikával, de erre a hosszú játékidő alatt idő is van, nem lesz fullasztó az egész, sem túl okoskodó: a szabadidejében Donald Trumpot fekete mágiával fenyegető énekesnő új lemeze mindenképpen hallgatásra érdemes. Többször is.
