Sickpop a 14. kerületből - a budapesti Somersault Boy az évek alatt Sallai László szólóprojektjéből háromfős zenekarrá nőtte ki magát, most pedig itt az új lemezük, a borítón egy ismeretlen nénivel.

A finn-magyar koprodukció The Somersault Boy úgy jellemzi magát a zenekar Bandcamp oldalán, hogy "önkínzó, de valahogyan mégis vidám punk-powerpop dalok", ami a szöveg és a dallamok közötti ellentétet teljesen jól összefoglalja. A pörgős ritmusok mögött a dalok exekkel való találkozásokról meg a náluk otthagyott jazzlemezekről szólnak, nem hiába a cím: Come on, feel the misery. 

A borítón egy ismeretlen idős néni fényképe van, ami egy finnországi kukából került elő, viszont ez koránt sem határozza meg az album hangulatát. (Mondjuk van rajta egy szám, a Stay Old, amiben a narrátor barátnője csak 63 éves - bár ez nyilván egyfajta játék azzal az öregségérzettel kapcsolatban, ami sokszor elkapja az embert, ha már nem bírja annyira az éjszakai életet.) A Come on, feel the misery erőssége az egyszerű, de mégis átérezhető angol szövegek és a pörgős, energikus hangszerelésben rejlik: a pár perces popszámok egyedül töltött éjszakákról (Every Night), a Simpsons egyik szereplőjéről (Grow Up Maggie) és véget nem érő acid partikről (The Acid Party (Ate My Soul)) szólnak. Herminamező sickpopja olyan zene, ami akár két évtizeddel ezelőtt is szólhatott volna a rádióból - de ezek a dalok ugyanúgy működnek 2017-ben is. Hiszen megbánásról, részeg hibákról, kínos találkozásokról volt szerelmekkel, az ágyban átforgolódott éjjelekről ugyanolyan hitelesen lehet énekelni most is, mint húsz évvel ezelőtt - fél órában.