Élve eltemetett házaspár, 1000 korbácsütésre ítélt blogger, baltával meggyilkolt lelkész, lemészárolt síiták – a vallásszabadság gyakorlása sajnos még mindig nem mindenhol alapvető emberi jog.

Mivel a vallásszabadság az egyik legfontosabb amerikai nemzeti értéknek számít, és egy alapvető emberi jog, az amerikai külügyminisztérium minden évben jelentést tesz közzé arról, hogy milyen a hívők helyzete a világban. A legújabb nemzetközi jelentés szerint az egyik legnagyobb fenyegetést a vallásszabadságra az Iszlám Állam jelenti a világban: „Az Iszlám Állam nyilvánvalóan felelős az uralma alatti területeken a jazidik, a keresztények és a síita muszlimok elleni népirtásért”. A vallásszabadság 2016-os világméretű helyzetével foglalkozó dokumentum 199 országban vizsgálta a vallásszabadság helyzetét. A jelentés szerint ma az embereknek csupán 20 százaléka gyakorolhatja szabadon a vallását. Mianmart, Kínát, Eritreát, Iránt, Észak-Koreát, Szaúd-Arábiát, Szudánt, Tadzsikisztánt, Türkmenisztánt, valamint Üzbegisztánt nevezték meg „különös aggodalomra okot adó” országként.

 Tibeti városrészek ledózerolva, keresztény vezetők élve eltemetve

A jelentés szerint a kínai hatóságok fizikailag bántalmazzák, kínozzák és lecsukják a keresztényeket, a tibeti buddhistákat és más ottani vallási kisebbségbe tartozó csoportok tagjait. Zhejiang tartományban betiltották a kórházakban a szabad vallásgyakorlást. Aki nem tartja be az új rendeletet, azt a személyzet levegőnek nézi. Tavaly több mint 2000 templomot, egyházi épületet, és 600 keresztet megrongáltak, illetve megsemmisítettek, de katolikus papok eltűnése is gyakori. A külügyi jelentés beszámol egy keresztény pásztort élve eltemetéséről, aki a buldózerek elé állt a feleségével, amikor le akarták rombolni egyháza épületét. A művezető utasítására a markoló az épülettel együtt a föld alá temette a házaspárt, de a férfi később ki tudta ásni magát. 

A Kínai Népköztársaság már megalakulása óta kíméletlenül szorgalmazza az egykor Tibet területén fekvő, ma Kínához tartozó terület etnikai-vallási asszimilációját a buddhizmus szigorú korlátozásával. Három tibeti szerzetes felgyújtotta magát, többen pedig öngyilkosságot követtek el kétségbeesésükben, amikor bejelentették, hogy a a világ legnagyobb buddhista településének számító Larung Gar lakosságát idén szeptemberre a felére, 5000 főre tervezi csökkenteni a kormány. A jelentés eddig 2000 szerzetes elűzéséről és ugyanennyi épület lerombolásáról számol be.

Nérói keresztényüldözések 

Észak-Korea a vallásszabadság szempontjából is a különösen aggasztó országok közé tartozik. Bár nagyon nehéz nyomon követni az országban zajló tevékenységeket, kiszivárogtatott hírek szerint annak ellenére, hogy hivatalosan vallásszabadság van, a kormány szorosan ellenőriz minden vallási tevékenységet. A nem engedélyezett vallási tevékenységet tiltják, az engedélyezettet pedig csak szoros felügyelet úgynevezett „kirakat tevékenységként” működhet. Az üldözések, bebörtönzések – egyes becslések szerint  80.000 -120.000  ember van fogva tartva kényszermunkatáborokban – ellenére a keresztények száma nő, 200.000 főre teszik a számukat. Néró-korabeli korai keresztényüldözések idején létező keresztény közösségekhez hasonlóan Észak-Koreában is földalatti, titkos összejöveteleken találkozhatnak, imádkozhatnak együtt a hívők életük kockáztatásával. A Biblia az országban a tiltott könyvek közé tartozik. Kim Dzsong Un diktatúrája tart a szomszédos Kínából való vallásos beszivárgástól is. A Kínából érkezők észak-koreaiakat részletes vallatásoknak vetik alá, melyeken kivizsgálják, hogy kapcsolatba kerültek-e ott keresztény misszionáriusokkal. Gyakori, hogy nemzetbiztonság tagok épülnek be a hívők közé, hogy lebuktassák őket. Tavaly egy koreai származású kínai lelkészt egy baltával brutálisan végeztek ki. Médiahírek szerint az  Észak- Koreából érkező disszidenseket segítő Han Choong Yeol pásztort egy észak-koreai titkos ügynök ölte meg, Észak-Korea azonban Dél-Koreára hárítja a felelősséget.

 „A magyar alaptörvény garantálja a vallásszabadságot”?

A külügyi jelentés Magyarországgal kapcsolatban megállapítja, hogy a magyar alaptörvény garantálja a vallásszabadságot, ugyanakkor megemlíti, hogy tavaly több támadást, diszkriminációt és gyűlöletbeszédet regisztráltak muszlimok és zsidók ellen. Az állami kitüntetést kapott Bayer Zsoltot a jelentés „nyíltan antiszemita újságírónak" nevezte.  A Saul fia című film kapcsán a „holokausztipart” bíráló Novák Előd jobbikos politikus neve sem kerülte el figyelmüket.  A Magyar Iszlám Közösség tájékoztatása szerint négy fizikai és három verbális incidens, valamint "körülbelül tizenkét diszkriminációs eset" történt muszlim kendőt viselő nőkkel szemben. A dokumentumban olvasható magyar kormánytagok és amerikai tisztségviselők találkozásáról is, melyen sürgették a magyar kormányt, hogy vizsgálja felül a 2011-ben hozott vallásügyi törvényt, amely egyesek szerint hátrányosan megkülönböztet bizonyos vallási kisebbségi csoportokat.

Szaúd-Arábia: olaj és terror

A világ egyik leggazdagabb az országában nem tartanak általános választásokat, mivel Szaúd-Arábiának nincs sem alkotmánya, sem választott kormánya. A királyi jogkört hivatalosan nem korlátozza más, mint a Korán és az iszlám jogrend, a Saría. A szaúdi jogrendszer részét képezi a halálbüntetés, ami nem ritka, évente legalább száz eset ki is szivárog. Idén január 2-án négy 18 éven alulit is kivégeztek – aznap összesen 47 halálos ítéletet hajtottak végre. Egy nemrég nyilvánosságra hozott levélben 14 halálra ítélt fiatalnak kért kegyelmet tíz Nobel-békedíjas személyiség Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királytól és a trónörököstől. A fiatalokat azért fosztanák meg életüktől, mert 2012-ben részt vettek tüntetéseken és azzal vádolták őket, hogy erőszakosan léptek fel a biztonsági erők tagjai ellen. A vallomásaikat fizikai bántalmazással kényszerítették ki. A rijádi igazságügyi minisztérium szóvivője néhány héttel ezelőtt közölte, hogy az országban minden vádlott ellen igazságos eljárást folytatnak le. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint a 14 halálra ítéltet bármelyik pillanatban kivégezhetik. Bár a rabszolgatartást hivatalosan 1962-ben eltörölték, csakúgy, mint a vallásszabadságról szóló jelentésben szintén „különös aggodalomra okot adó” ország Szudán, Szaúd-Arábia a rabszolgatartók élmezőnyébe tartozik. A szaúdi társadalomban a nők eleve másodrendűek, a gyereklányokat pedig nem is ismerik el teljes jogalanyként. A szaúdi királyság jelenleg az egyetlen olyan ország, ahol tiltják a nőknek az autóvezetést. A kislányokat házasság címén még mindig adják-veszik és gyakori a nemi erőszak a családban is, amiért nem sújtanak le kegyetlen ítéletekkel. Nem meglepő, hogy közfelháborodást keltett, amikor ezt az országot választották be idén májusban az ENSZ a nők jogainak védelmével foglalkozó tanácsba. Tavaly Szaúd-Arábia helyet kapott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában is. A felnőttek és fiatalkorúak kivégzéséről, csonkolásáról, megkövezéséről, lefejezéséről szóló hírek ellenére a szaúdiakkal nem mernek ujjat húzni. David Cameron, az Egyesült Királyság miniszterelnöke támogatta Szaúd-Arábia képviselőjét az ENSZ Emberjogi Bizottsága egyik panelje elnökségi tisztségének az elnyerésében és nagyra méltatta a néhány éve elhunyt Abdullah királyt, mint aki vallások közötti megértést erősítette.  Az IMF vezetője Christine Lagarde „a nők erős, bár diszkrét szószólójának” nevezte. Elgondolkodtató, hogy az az ország, ahol három évvel ezelőtt még több mint 150 halálos ítéletet hajtottak végre, mennyire tud hiteles lenni az emberi jogok kérdésében.

#FreeRaif

Bár jelenleg nagy médianyilvánosságot kap az 5 éve fogva tartott szaúdi blogger, Raif Badawi ügye, helyzete továbbra is elég reménytelennek tűnik.  A szabadúszó újságíró, blogger Liberális Szaúdi Hálózat címmel írt blogot, melyben kritika alá vette a szaúdi társadalmat. A hatóságok elfogták, bebörtönözték és 1000 korbácsütést szabtak ki rá, melyből százat már végre is hajtottak. A férfi egészségi állapota kritikus, cukorbeteg és magas a vérnyomástól is szenved. Az Amnesty International is megerősítette, hogy az első korbácsolás után az orvos szerint a sebek nem gyógyultak be kellően. Általában nem az ütések miatt halnak meg az elítéltek, hanem inkább a sebek elfertőződése miatt és a belső szervek esetleges sérülései miatt. A blogger sem tudta volna elviselni az újabb korbácsolást, ezért kénytelenek várni a kínzások folytatásával, és alkalmanként „csak” 50 ütést terveztek, ami addig tart, amíg el nem fogy mind az ezer, vagy bele nem hal a bántalmazott.

Badawi felesége és három gyereke Kanadába menekült és onnan kampányol férje szabadon bocsájtásáért. Elérte, hogy Raif ügye a világ vezetőinek figyelmébe került: az Európai Parlamenttől kezdve U2 koncertekig; a világ számos pontján szaúdi nagykövetségek előtt zajlottak tüntetések; Badawi megkapta a neves Szaharov-díjat az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért; könyvét és feleségének a könyvét is kiadták; több mint egy millióan követelték online is FreeRaif hashtagekkel, a blogger szabadon bocsájtását, mindezek ellenére a még mindig börtönben van.

A BBC tudósítása Raif Badawi-ról:

Az Amnesty International angol nyelvű interjúja Haidar Ensaffal: