Grecsó Krisztián az egyik legismertebb hazai író, a greCSÓKOLlár zenés kalandozásának egyik szereplője mégsem műveiből olvas fel, hanem gitárral lép fel szeptember 13-án az óbudai Esernyősben.
Az előadásban némiképp variálódnak a szerepek: a partnered Kollár-Klemencz László, a Kistehén frontembere, prózaíróként is bemutatkozik, te pedig zenélsz is. Miért jó érzés gitárt kézbe venni és úgy előadni egy szöveget?
Kiskamasz korom óta imádom a hangszereket, még igazgatói intőt is kaptam emiatt, a nyolcvanas években az iskolák nem azért tartottak zongorát, hogy azon a diákok zongorázzanak. De a mai motivációm azért más, a zene médium, a vers régi-új megjelenési formája manapság, amikor a verseskötet nem kelendő áru. Az előadásunk Kollár-Klemencz Lacival évek alatt formálódott, és most is formálódik, hiszen nem szeretnénk megunni magunkat. Mindig jönnek új dalok, új prózák, helyzetbe hozzuk a másikat.
Kötött az előadás dramaturgiája vagy improvizációk is beleférnek?
Provokáljuk, kérdezzük egymást, játszunk, és ez mindig más. Persze olyan est is volt már, amikor alig beszéltünk, valahogy akkor olyan volt a hangulat, intim helyszín volt, ott a dal mesélt. De gyakran gondolkodunk irodalomról, versről, vitatkozunk, és ott nincsenek begyakorolt válaszok, poénok.
Írás közben is ügyelsz a prózád dallamosságára? Előfordulhat, hogy szavakat, mondatrészleteket hasonló értelműre cserélsz, hogy tetszetősebb legyen a csengése?
Persze hogy fontos, szeretem a szép, ritmusos mondatokat, a finom jelzőket. A nyelv érzéki forma, intim viszonyban kell lenni vele.
Vannak megzenésített verseid, de vajon írás közben hallgatsz zenét?
Írás közben sohasem hallgatok zenét, befolyásolna, és lehet, hogy nem jó irányban, mert nem azt kívánja a forma. Pedig nagyon is szeretem a kortársakat és figyelem is őket, hála az égnek sokukkal együtt is dolgozhattam: Szabó Balázs, Egyedi és az Óriás, 30Y, Kistehén, Hrutka Robi és még sorolhatnám. Érdekel, mit gondol rólunk a popkultúra, a könnyűnek nevezett zene. De szeretem a kortárs jazzt is, Dés Andris új lemezét nagyon szeretném már meghallgatni és imádtam László Attila 8. lemezét is.
Szeretsz kísérletezni, de az is előfordulhat, hogy egyszer majd egy regény megírásába is bevonod Kollár-Klemencz Lászlót, ha annyira megtetszenek a szövegei?
Szeretem és olvasom is a Laci szövegeit, de az írás általában magányos műfaj, az leginkább csak a szovjet irodalomban vagy Molnár Ferenc gyönyörű, Játék a kastélyban című darabjában fordul elő, hogy szerzőpáros alkosson.
Ismered Óbudát és a III. kerületet? Kötődik ide valamilyen emléked, történeted?
Hogyne, évekig ott is dolgoztam, Óbudán van a Nők Lapja szerkesztősége, szóval én évekig minden nap a Kolosy téren töltöttem az időmet, a piacon, a kis kávézókban is megfordultam, és persze a Krúdy múzeumban (a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – szerk.) is megfordulok. Az óbudai Krúdy-mítosz pedig nagyon kedvemre való.