Jó dolgokra megéri várni – a Brand New 2016-ra ígért Science Fiction c. lemeze a legjobb dolog, amit a zenekar több éves hallgatás után kiadhatott.
Az ilyen nagy visszatérések nem mindig működnek jól: az American Football tavalyi visszatérésével például semmi maradandót nem tudott alkotni, kár volt a legendát megkapargatni. A Brand New eddig sem egylemezes kultzenekar volt, viszont nagyjából két album köré nőtt igazán kultusz az elmúlt években: a 2003-as Deja Entendu és a The Devil And God Are Raging Inside Me című 2006-os cédékről van szó. Ezek után jött még a Daisy, végül pedig a tavalyi eddig kiadatlan számos válogatás - de egyik sem hozta meg az igazi áttörést, szóval nyugodtan állíthatjuk, hogy tulajdonképpen több mint tíz év telt el az utolsó jó munkájuk óta.
Pedig Jesse Lacey frontember érzékeny dalszerzősége és az igazi, melankolikus Brand New hangzás elég biztos és bejáratott receptnek tűnik a sikerhez: de talán ha túl sok jó anyaggal halmoztak volna el minket az évek során, most nem örülnénk ennyire a Science Fictionnak. Hiszen ez a lemez a zenekar minden erősségét felvonultatja: egy szám sem érződik feleslegesnek; egy csodálatos, teljes egészt alkotnak, megérdemelt lezárása ez egy hosszú karriernek.
Sok mindenről szól a Science Fiction: legőszintébben talán a mentális betegségekről beszél, de ott van mellette a hit kérdése is, Lacey viaskodása a saját alkotásának őszinteségével (vagy annak hiányával). A kulcsdal talán mégis a Same Logic/Teeth című szám: hat és fél perces összefoglalása a zenekar munkásságának, emellett fájdalmasan őszinte lenyomata annak, milyen depresszióval élni. De az összes többi dalról lehetne több oldalas elemzést készíteni: a grandiózus gitártémák, a kikacsintások különböző régebbi Brand New számokra, a közbeszúrt hangfelvételek - ezek összeadva egy gyönyörű, végletekig polírozott, nagyon lehangoló, de azért nagyon is felvillanyozó darabbá állnak össze, ami minden hallgatással többet ad. (A felvillanyozás része mindössze annyiból áll, hogy abban a térben és időben létezünk, hogy hallhatjuk ezt a lemezt.) Merész dolog lenne kijelenteni, hogy ez talán az eddigi legjobb lemezük, de ha nem is az, hát nagyon közel áll hozzá(juk).
Az, hogy a Science Fiction-t több év halogatás után csak úgy mintegy mellékesen megjelentette a zenekar, akár jelenthetné azt is, hogy utolsó tervezett album lévén minél később akartak ennek a dolognak véget vetni - de valószínűleg teljesen más okok játszottak közre. Ettől függetlenül a Science Fiction-t újra és újra végighallgatva nagyon rossz belegondolni, hogy ez már maga a búcsú. Viszont legalább egy elég méltó búcsú.
