Héttorony, Etnofon, népzenei blog és bujdosás: örökzöld Kissferi dalokat hallhatunk november 19-én a Fonóban, de kivételesen nem a szerző előadásában.  Interjú a folkműfaj doyenjével.

Ha november, akkor Héttorony Fesztivál. Fejlődött-e a rendezvény az elmúlt néhány év során? Megmaradtak-e az eredeti célkitűzések, vagy szükség volt-e változtatásra?

Természetesen minden évben igyekszünk új elemeket és helyszíneket bekapcsolni a rendezvénysorozatba. Szerencsére Makovecz Imrének nagyon sok szép terve épült meg a Kárpát-medencében, leginkább a helyi közösségek óhaja szerint. Ezért ezek valós közösségi terek. Idén például először megyünk Szigetvárra és Bécsbe. Főleg a határon túl nagy az érdeklődés a fesztivál iránt, így az sem baj, ha egy adott településen esetleg nincs a Mesternek épülete. Bécsben például a Hundertwasser Múzeum fogadja be a programot, mely rendkívül előkelő és izgalmasan szép helyszín. Az eredeti célkitűzésekhez hűek maradtunk, de az idő teltével mindig jönnek újabb kihívások, új ötletek. Néhány éve kipróbáltuk falfestészetet, bevált: gyönyörű és közönségcsábító látvány, amikor sötétedés után ezeken a szép nagy falfelületeken történik valami. Ezt is továbbfejlesztettük tavaly úgy, hogy Makovecz rajzait vetítjük a falakra. Két éven át rendeztünk tematikus konferenciát is az úgynevezett nomád nemzedék tevékenységéről, az nem vált be. Sajnos csak szűk szakmai réteget szólítanak meg az ilyen rendezvények, a jelenleg 60-70 éves generáció tagjait, akik már nehezen mozdulnak meg, főleg vidékről nem jönnek el ezért Budapestre. Letettünk róla. Viszont gyerekműsorokra nagyon nagy szükség van!

Idén két gyönyörű könyvet is megjelentetünk. Az egyik a 25 évvel ezelőtt felépült, hányatott sorsú Sevillai Magyar Pavilon történetét meséli el, a másik pedig a fesztivál eddigi eseményeit dolgozza fel 2002-től, temérdek archív és eddig ismeretlen fénykép kíséretében.

Hogyan választottátok ki a fesztivál idei helyszíneit?

Az eddig sikeres helyszíneket meghagytuk, és a kevésbé látogatottak helyére új lehetőségeket kerestünk. Az egyeztetés nem egyszerű, mert az előadóművészek mindegyike nagyon elfoglalt, s a számukra szabad időpontok nem biztos, hogy megfelelnek a befogadó intézményeknek. Hatalmas szervező munkát végez a Fonó és Diligens Linda, köszönet illeti őket ezért.  A művészekkel és a helyszínekkel történő párbeszéd, a technika, a logisztika, szálláshelyek egyeztetése óriási figyelmet igényel. Nekem, a fesztivál művészeti igazgatójának van a legegyszerűbb dolgom, nekem csak képben kell lennem a műfaj aktuális helyzetét illetően, és nyugodtan álmodozhatom, hogy ez itt lenne jó, az meg amott. Aztán néha figyelmeztet az operatív front, hogy „hahó Feri, ébresztő, ez nem fog menni!”. 

Könnyű a dolgom azért is, mert építész barátom, Csernyus Lőrinc nagyon tájékozott szakember, és az építészeti vonatkozású programrészeket (kiállítások, kerekasztal beszélgetések, előadások) jól kitalálja és kitűnően meg is szervezi. Mint hű Makovecz tanítvány, öt kontinensen szinte minden fontos emberről és eseményről tud, aki valamilyen szinten kapcsolatba hozható a Mesterrel. Véleményem szerint ő Makovecz szellemi hagyatékának legkiválóbb ismerője. 

A fesztivál egyik csúcspontja az általad alapított Etnofon Zenei Társulás koncertje, amelynek vendége Novák Péter lesz. Miért pont őt kérted fel, és milyen dalokat hallhatunk majd?

Pétert kölyökkora óta ismerem, szülei révén. Ott nőtt fel közöttünk a Bihari együttes próbatermében. Nyilván ennek köszönhető különleges érzékenysége a folklórihletésű zenei műfajok iránt is. Az általam megénekelt személyes történetek, súlyos hangulatok pedig kifejezetten vonzzák. Tán mert ő is örök lázadó. Egyik nótámat már a Kimnowak is feldolgozta, aztán Cserhalmi Gyurival közös lemezükre kért egy dalt. Néhány éve a Nagyvárad Táncegyüttessel színpadra állította az eddig tán legsikeresebb dalciklusomat, a Nagyvárosi bujdosókat. Ő énekelt, s meg kell mondjam, hogy nagyon hiteles és meggyőző módon. Így hát most, hogy torok- és nyelvműtétem miatt ‒ ki tudja meddig?  ̶  le kellett mondjak az énekesi szerepkörről, evidens volt számomra, hogy őt kérem meg dalaim előadására. Bár jóval fiatalabb nálam, megérett a bujdosásra ő is. A NŐ hangja ismét Bognár Szilvi lesz, vele is szépen össze fog Péter csiszolódni.

November 19-én az „örökzöld Kisferi dalok” lesznek műsoron: Azt hittem, Ady verbunkja, Virágotlépő, A bujdosó álma, Vándordal stb.. Szándékosan kerüljük ezen a koncerten a robusztus hangzásokat, inkább a szellős, a gyógyulást segítő lírai tónusokat részesítjük előnyben. Bár nem kapcsoljuk le az áramot, a meghitt, akusztikus, unplugged hangzásra törekszünk majd.

Az év elején indult a blogod Allegro Hungaro címmel. Honnan a címválasztás, és mi a tematika?

Régen szerettem volna már egy olyan fórumot, ami helyet teremt nem zenei gondolataim számára is. Jó érzés írni, visszamerengeni, régmúlt történeteit újra értelmezni, mi miért is történhetett velem, mi lett volna ha, miért nem hallott erről más? A mesélés elemi ösztöne dolgozik bennem, a nyomhagyás egészséges szándékával ötvöződve. A blogolás csuda jó találmány. Ingyen van, nem erőltetem rá senkire, nem kell könyvet eladnom „erőszakkal”, hogy legalább a kiadás költségei megtérüljenek. Megírom, aztán olvassa, aki akarja, meg akihez eljut, meg akit érdekel, és akinek tetszik. Egyből reagálhat is rá bárki, összecsaphatnak a vélemények, de nem kell részt venni a perpatvarban. Jó dolog. Lazításként is remek időtöltés, majdnem olyan, mint a kertművelés. Mivel a magyar népzenei-világzenei szcénáról, az abban élők életéről és saját tapasztalataimról tudok írni leginkább, olyan jelképes címet kerestem, ami kicsit hajaz a bartóki szemléletre, és modell értékű. Így jutott eszembe az Allegro Barbaro, ami a nomád nemzedék indulója is lehetne akár. Ebből kiindulva döntöttem az Allegro Hungaro mellett. Érti, aki érti.

A gálakoncertnek immár hagyományosan a Vigadó ad otthont. Mi alapján történik az előadóművészek kiválasztása?

Minden évben Makovecz Imre születésnapján, november 20-án zárjuk a fesztivált a Pesti Vigadó Dísztermében. Aznap délelőtt 11-kor megkoszorúzzuk az építész emléktábláját a Villányi út 8. szám alatt, ahol bárki tiszteletét teheti. A gálakoncert főszereplőjének mindig olyan rangos előadót választunk, akinek munkássága példaértékű, művészi teljesítménye vitathatatlan és megfelel a fesztivál szellemiségének. Idén Dresch Mihályra és zenekaraira esett a választásunk, akik egy lélekkel százféle muzsikát zengnek majd nekünk ezen az estén.