December második hétvégéjén Pirók Zsófi megmutatja, mi a közös a magyar és a spanyol folklórban. 

Két nép, a spanyol és a magyar vállalt végvár szerepet a keresztény Európa védelmében. A küzdelmek keserűsége és fájdalmaik nyomot hagytak kultúrájuk és művészetük minden területén, mégis balladáikból mindig a pozitív hitük emelkedik felszínre. Zenéjük és táncaik az életigenlésből fakadó megmaradás energiáit ébresztik, a nézőben és hallgatóban egyaránt. Mindkét nép röghöz kötött életének kísérője, a szabadság időtlen megtestesítője: a vándorló cigányság. Az ő megmaradásuk záloga is az az élő kultúra, mely beolvaszt magába mindent, ami hagyományként megtartó büszkeséget, hitet és boldogságot jelenthet. A megőrzött színes emlékek olvasztótégelyében, a mai világban, az élővé tett közös erő: az ÉLETSZERETET! A gyökerekből felszínre tört látható virág gondozása az, ami tartást ad. A múlt előtti tisztelgés a jelenben a közös jövő, amit a közös energiák képviselnek. Ezt a mélyből feltörő érzést, mely a lelkünkből fakad, egyesítjük ebben az előadásban, melynek résztvevői bárhonnan származnak is, sajátjuknak érezhetik minden pillanatát. Különbözőségünk látszólagos csak, mert az érzelmek, melyek táncainkból-zenéinkből ébrednek azonosak. Csodálkozva fedezzük fel a távolság ellenére, a sok-sok apró jelet, mely összeköt.
Mottó: "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." /Kodály Zoltán/

Pirók Zsófiával Szentkuty Nikolett beszélgetett a Kultúrpart rádióadásában: