A budapesti székhelyű és folkban utazó Platon Karataev első nagylemeze, a For Her kiváló hallgatnivaló bekuckózós, téli estékre - jobbkor nem is jelenhetett volna meg.
Eljöttek azok a napok is, amikor egyszerűen túl hideg van, esik a hó meg az eső, az embernek kimozdulni se nagyon van kedve: na, ilyenkor lehet előkapni a For Her-t, ugyanis a Tolsztoj-karakterről elnevezett magyar zenekar új lemeze segíthet felidézni a narancsszínben pompázó koraestéket, amik után olyannyira vágyakozunk ilyenkor.
A For Her ugyanis (ahogyan már címéből is sejthetjük) egy 36 perces, akusztikus szerelmeslevél: nem csak Neki szól, hanem az életnek úgy általában. Majdnem minden percéből árad a lét iránti lelkesedés, ami valljuk be, azért elég frissítően hat - nem mintha ne lenne szükség olyan zenékre is, amikre kiválóan lehet sírni, de ha nem erre vágyunk éppen, akkor bajban lehetünk, ugyanis kevés magyar zenekar foglalkozik az élet ünneplésével. A For Her viszont éppen csak keserédes néhol (az album egyik legjobb dala, az Elevator nem a beteljesedett szerelemről szól ugyanis), olyan, mintha a Lady Machbetbe sikerült volna minden keserűséget belesűríteni, a többi dal meg tényleg csak a rakparton átélt naplementéről, pitypangos ruhát viselő lányokról, virágokról, rétekről, szeretetről szól. Ahogyan már az albumnyitó The Season of Singing-ben is megfogalmazódik: This is an ode to life / This is an ode to love.
A For Her egy kedves és kellemes, lírai lemez, jó, hogy a magyar zenei palettára ez is felkerült - még az időzítés is igazán praktikus, hiszen akármekkora klisé, jólesik az embernek valami ilyesmit hallgatni bent, takarók alatt, kakaóval, amikor kint túl rossz minden. A narancssznű pesti éjszakák meg valamikor úgyis visszatérnek.
