A 25 éves Kolibri Színház meglepő ötlettel állt elő.

A drámaírók kitalált (vagy „kölcsönzött”) történetei a mi életünket idézik meg, a mi problémáinkról beszélnek – jó esetben. Néha hajlamosak vagyunk mégis azt hinni, hogy nagy dolgok csak másokkal, például drámahősökkel esnek meg. Pedig nem így van. Mindegyikünk élete tele van regénybe (vagy drámába) illő helyzetekkel, kalandosan vicces vagy éppen ijesztő történetekkel.

A Kolibri Színház 25. évadában úgy döntöttek, hogy most ne csak játsszanak a társulat színészei, hanem meséljenek el egy-egy történetet a kamaszkorukból, egy olyat, amiről azt gondolják, hogy valami miatt fontos, érdekes, elgondolkodtató. A cél az, hogy ebben az évadban Ismerjük meg jobban őket, akik nap mint nap jelmezbe bújva másokat jelenítenek meg érzékenyen és odaadóan; most kerüljenek ők a középpontba!
Ebben az előadásban a Kolibri Színház közép- és fiatal generációjának színészei osztanak meg egy-egy történetet a fiatalkorukból. De nem csak a történeteikkel lepnek meg bennünket (és kollégáikat), hanem azzal is, ahogy a szemünk láttára hozzák létre újra azokat. Ugyanis a színészek minden alkalommal improvizálnak: valaki a társulatból feldob egy sztorit, és bevonja a többieket a játékba, hogy együtt keltsék éltre azt. Hogy ki mit játszik, csak aznap dől el. A közönség még az előadás előtt választhat egy tárgyat a kellékdobozból, így ők döntenek arról, hogy aznap mit használhatnak a színészek történeteik felidézésekor.

Színházi játék, ami nem csak a Kolibri, hanem a színházcsinálás ünnepe is.