Február 3-án Lenne 88 éves Csoóri Sándor. Ez alkalomból zenés programokkal és sok verssel emlékeznek a költőre 17 órától, a Fonó Budai Zeneházban.
A költő verseit nemcsak ismert művészek tolmácsolásában hallhatjuk, de őt magát is megidézik felvételről. Számos verse mellett esszéiből is hallhatunk részleteket, sőt a Magyar Rádió Kórusa is fellép, Tóth Csaba vezényletével. Lesz népzene és néptánc is: kalotaszegi muzsikát hallunk a Parapács Zenekartól, Navratil Andrea énekel, a táncról pedig Sánta Gergő és barátai gondoskodnak.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!
Csoóri Sándor: Így lásson, aki látni akar
Hagyom megráncosodni
szépen ezt az arcot,
ha már szilánk se, ököl se roncsolta szét
s nem taposták le durva póklábak közönyösen.
Hadd lásson, aki látni akar
a gesztenyelombok emlékezetéből
kikopni csöndben
s ebből a városból is,
amely taszigált, ölelt, ámított, lebegtetett.
Szemem a szobrok arcáról
ma is a tornyokéra vándorol,
aztán az égre s vissza, kialudt tüzeket lát
az elüszkösödött királyi várban,
és vérben vonagló tömeget az Országház körül.
Hadd lásson így, aki látni akar
tonnás halántékcsonttal
ballagni a mindennapi sötétség felé,
mielőtt még a lámpák mint emlék-mécsek, kigyúlnának.
Lehettem volna léha szökevény itt,
szemfüles világ-tanú,
de szavak, hóförgetegek és botorkáló esők
barátja lettem inkább,
aki hátracsavart fejjel is
a maga megtéríthetetlen álmát
álmodja végig:
a félresiklatott remény évszázadában
az erőtlen szabadokét.
Még jönnek évek, talán még jönnek,
de aki látni akar engem,
így lásson majd gyöngén is erősnek,
az ég sátorponyvája alól kilépni végleg.
Megőrzött arcomon a ráncok,
mint költők összegyűjtött versei,
távozásommal hódítsanak!
Megáll még tán egyszer a gőgös város is,
bevallhatatlan gyászát elrejteni.
