Február 9-én „Csoda születik” az óbudai Esernyősben: a Nemzeti Táncszínház Táncoló Filmkockák című multimédiás sorozatának első része debütál a III. kerületben.
A sorozat ötletgazdája Lakatos János nívódíjas koreográfus, a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára, aki mostantól minden hónapban izgalmas epizódokat, műfajteremtő pillanatokat és meglepő kulisszatitkokat mutat be a tánc történetéből a filmművészet segítségével.
Ha jól tudom, sportolónak készültél, de végül táncos lettél, manapság pedig koreografálsz és oktatsz is. Mi minden fért bele eddig az életedbe, és hogyan lett a tánc a hivatásod?
Fiatalon az volt a vágyam, hogy egyszer majd tornász olimpikonként álljak a dobogó legfelső fokára, de a mozgás mellett foglalkoztam képzőművészettel, zenével és anatómiával is. A tánc egy totális véletlen során sétált be az életembe egy szép napon, 19 éves koromban, amikor is beiratkoztam kezdő társastánc tanfolyamra egy lány miatt. Meghatározó döntésnek bizonyult, mert így lett belőlem hivatásos táncművész. Közben immár 21 éve táncpedagógusként és koreográfusként is dolgozom, legújabb szenvedélyem pedig a fotózás.
A táncot nézni szoktuk, és inkább csodáljuk, mint szórakozunk rajta. A Táncoló Filmkockák sorozatában viszont végig beszélsz a táncról, bravúrosan összevágott filmrészleteket vetítesz, a közönség pedig nagyokat nevet közben. Honnan jött az ötlet és hogyan alakult ki ez az előadásforma?
Az első összeállítás még 2010-ben készült, annó a Bálint Ház felkérésére. A bemutató után azonban egyszerűen nem tudtam leállni a kutatással. Magába szippantott a téma, és azt éreztem, hogy az anyag annyira gazdag, átfogó és érdekfeszítő, hogy egy nagyobb, koncepciózusabb sorozat is születhetne belőle. Pár hónappal később a Múzeumok Éjszakáján már a Nemzeti Táncszínház aulájában szerveztünk egy három epizódos vetítést. Ekkor éreztük, hogy most valamire rátaláltunk, valamilyen igényt kitapintottunk, mert aznap este több ezren fordultak meg ott. Így jöhetett el az a pillanat a rákövetkező évadban, hogy kipróbáljuk, mint önálló előadást. Nagy örömömre azóta is töretlen az érdeklődés a sorozat iránt.
Említetted, hogy tánctörténetet mutatsz be filmtörténeten keresztül. Neked ebben a két művészeti ágban van kedvenc korszakod vagy alkotód? Ha képes lennél az időutazásra kivel találkoznál szívesen vagy néznéd meg élőben?
Óriási élmény lehetett megpillantani az első mozgóképet a XX. század fordulója környékén, és szívesen megnézném Isadora Duncan legendás fellépését 1902-ben az Urániában – izgalmas lehetett ezeknél a meghatározó momentumoknál jelen lenni. A Táncoló Filmkockákban is feltűnő alkotók közül legnagyobb hatással talán Charlie Chaplin tehetsége és kreativitása volt rám, vele szívesen meginnék egy kávét.
A sorozat nagy sikerrel ment már több helyen is, szerinted mi a titka, hogy a közönséget ennyire vonzza mindaz, ami a tánccal kapcsolatos? Mi az a plusz, amit a művészetek közt képvisel?
A sorozat sikerének titka az lehet, hogy bepillantást enged a filmgyártás és a táncművészet kulisszái mögé. Egészen új megvilágításba kerülhet egy-egy jelenet, ha tudjuk miként készült. A tánc nemcsak szavak nélküli, de szavakon túli kommunikáció is. Mivel mindannyiunknak van teste, így nagyon mélyen azonosuhatunk a mozgás látványával, szinte zsigeri szinten is megérinthet minket egy jó táncelőadás.
Olyan nem volt, hogy a közönséged táncolni is akart az előadásod után, annyira fellelkesedtek?
A vetítéseim után kaptam már olyan visszajelzést, hogy valaki elkezdett táncot tanulni, és sokszor előfordult, hogy egy szóba kerülő táncfilmet azonnal megnéztek, mihelyst hazaértek. Akik szeretik a táncot, akik szeretik a mozit, akik szeretik a történelmet és a DVD-k extra menüit, biztosan nem fognak csalódni.
