Az alapítvány szűkebb aktivista magját alkotó családok kb. 15 gyermeket fogadtak örökbe, és van több nevelőszülő is a csapatban. A folyamatosan bővülő országos hálózatunk tagjai szintén érintettek a témában, de konkrétan még nem számoltuk össze. Valahol 50 és 100 között lehet a Várva Várt gyerekek száma.

Az örökbefogadóvá válásnak milyen feltételei vannak? Nehéz ezeknek eleget tenni?

Viszonylag egyszerű és jól kidolgozott a folyamat Magyarországon. Van egy 3-4 napos felkészítő tanfolyam, amit a helyi Tegyesznél (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) vagy az Ágacska Alapítványnál lehet elvégezni, és ezután jön még egy pszichológusi és egészségügyi vizsgálat, valamint a lakáskörülmények ellenőrzése. A hatályos törvény szerint 45 év lehet a maximum korkülönbség a fiatalabb szülő és a befogadott gyermek között.

Manapság az a tendencia, hogy később házasodunk, később vállalunk gyereket. Így például ha valakiknek  „nem jön össze a baba” az is később derül ki, talán túl későn ahhoz, hogy örökbe fogadó szülők legyenek. Te hogy tapasztaltad, vannak nálatok, akik az utolsó percben jelentkeznek? 

Teljesen jól látod a helyzetet, valóban csak kisebb számban vannak azok, akik már a 30-as éveikben jelentkeznek. Általában azok, akiknél valamilyen fix orvosi probléma áll fenn. 40 év felett több örökbefogadónk is volt, de ilyen korban egészen más kihívás egy gyermekhez alkalmazkodni, mint 20 évesen. Nyilván idősebb korban megfontoltabb az ember, de kevésbé rugalmas, és kevésbé bírja a gyűrődést. De ez csak általában igaz, mert nagyszerű kivételek vannak, illetve sok esetben a gyerekek megfiatalítják az embert.

Mit gondolsz kiből, lehet jó örökbe fogadó szülő?

A Jégkorszak első részében Mani és barátai is egészen jól megoldották a helyzetet, bár ott csak átmeneti gondviselésről beszélhetünk, de a viccet félretéve az örökbefogadás gondolata egyrészt olyan családoknál vagy egyedülállóknál merül fel, ahol természetes úton elmarad a gyermekáldás, másrészt segítő szándékból akár sok gyermekes családoknál is. A segítő szándék természetesen az első esetben is erőteljesen fennáll, de ott a befogadó család is egyfajta krízishelyzetben van. Ezt nevezi a szakirodalom hármas krízisnek, mert a legelső, aki krízishelyzetbe kerül az édesanya, akiben megfogan az új élet, de az élethelyzete nem teszi lehetővé, hogy fel is nevelje. Emiatt a gyermek is krízist él át – sajnos már az anyaméhben – és egy gyermeket váró meddő házaspár is egyre nagyobb krízisbe kerül a várva várt gyermek hiánya miatt.

Főként krízishelyzetbe került terhesek fordulnak hozzátok?

Olyan nehéz helyzetbe került kismamák keresnek bennünket leginkább, akik a nem várt terhességükben kérnek segítséget. Sok közülük az abortuszon is gondolkodik, mint menekülési lehetőségen, másrészük nem gondolkozik ezen, de mivel nem képes maga felnevelni, szeretne megnyugtató megoldást találni maga és gyermeke számára.

Hazánkban van több örökbefogadással foglalkozó, elismert szervezet, amelyek az örökbefogadókat támogatnak. Mégis a ti alapítványotok abból a szempontból egyedülálló, hogy krízishelyzetben lévő várandósokat segíti. Miért, hogyan alakult így, hogy pont őket segítitek?

Egy kicsit korrigálnálak, mert a többi alapítvány is aktívan segíti a krízishelyzetbe került várandósokat, de nekünk valóban az eseteink nagy részében sikerül a krízishelyzetet elhárítani, és azon túl, hogy a baba meg tud születni, sok esetben maga a szülőanya tudja megtartani és felnevelni a babát és csak kisebb számban lesz örökbeadás. A már több évtizedes múlttal és kapcsolatrendszerrel rendelkező alapítványok természetszerűen több kisbaba örökbeadásában tudnak szerepet vállalni. Tapasztalatunk szerint nagyon erős, természetes és ösztönös vágy egy várandós anyában, hogy a gyermekét megszülje és jó körülmények között tudja felnevelni. Amikor viszont azt látja, hogy egyedül van és nem kap támogatást a környezetétől, vagy éppen arra akarják ösztönözni, hogy vetesse el a babáját, könnyen elveszítheti a pozitív jövőképét. Ilyenkor egy jó beszélgetés már meg tudja fordítani a helyzetet. Egy babaágy, babakelengye, hűtő, mosógép, amire a lakásban szükség van a baba érkezéséhez meg tudja erősíteni az anya önbizalmát, hogy egyedül vagy a párjával közösen képes lesz megbirkózni a helyzettel. Szeretjük hosszabb távon is kísérni és támogatni az ilyen családokat, mert nagyon becsüljük a küzdelmüket és erőfeszítésüket. Az örökbefogadás és örökbeadás tehát nem egy idealizált családkép számunkra, hanem egy második körös megoldás, ami egyenértékű lehet az elsővel. Ezért is nevezzük és érezzük az örökbefogadott gyermekeinket saját gyermeknek. Hogy még tovább árnyaljam a képet, vannak biológiailag saját gyermekek és befogadott saját gyermekek. Míg régen inkább a nevelőszülőség volt elterjedtebb, például „felnevelem a nagybátyám árván maradt gyermekét” és jogilag sem örököltek az ilyen gyerekek, addig ma egy örökbefogadott gyermek a szülők döntése által teljes jogú örökössé válik felvéve a szülők családnevét is. Akiknek természetes úton is született gyermeke és örökbe is fogadtak, azok is azt mondják el, hogy egy sikeres örökbefogadás által a szülő-gyermek szív ugyanolyan mélyen és gyorsan összenő, mint biológiai származásnál. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a krízishelyzetek kialakulását megelőzzük. Ezzel kapcsolatban egyre több prevenciós munkát végzünk, de ezen a területen nagy lemaradásban van az oktatási rendszer és a civil szervezetek is. Az egyik ilyen irányú munkánk, hogy kisebb előadások keretében beszélgetünk a középiskolásokkal a felelős szexuális életről, családtervezésről. Üdvözöljük a kormány családtámogatási erőfeszítéseit, de a hosszútávon sikeres családvezetésről sokkal több információt, példát kellene adni a fiataloknak és a 10-20-30 éves házasoknak. A meddőség visszaszorítását is nagyon fontosnak tartjuk és annak elemzését, hogy mi okozza a házasságok szétesését. Ha a média és bizonyos kulturális események családromboló befolyását nem sikerül visszaszorítani, a fiatalok családalapításának támogatása csak néhány évig vagy 1-2 évtizedig hoz eredményt. Egy hosszútávon sikeres család viszont sokgenerációs áldást jelent tagjainak és a környezetének egyaránt.

Az egyik munkatársatokkal – egy 7 gyermekes családanyával – készített a 168 óra nemrég egy interjút, melyben úgy nyilatkozott, hogy fontos, hogy azok felett se törjön pálcát senki, akik lemondanak a gyermekükről. Több esetben úgy látta, a legerősebb nők közé tartoztak azok, akik örökbe tudták adni a babájukat. Te hogy látod az ő helyzetüket?

Szeretnénk, ha nagyobb támogatást és megbecsülést kapnának a gyermeküket örökbeadó hölgyek, mert az, hogy nem az abortuszt választják – ami látszólag gyorsabb és kívülről kevésbé látszó esemény – részükről egy rendkívüli áldozat. Egyrészt több hónapos önzetlen hozzáállást követel meg tőlük, és valamennyire a környezetüktől is, másrészt sokan megvetik őket, mondván, hogy „hogyan képes valaki a saját gyerekéről lemondani”. Egy terhességmegszakításnál ezt nem éreztetik az anyával, sőt egyetértően támogatják őket, hogy milyen megfontoltak. Ez egy méltatlan és igazságtalan helyzet, amin változtatni szeretnénk.

Volt egy nagyszabású jótékonysági gálaesetetek tavasszal, nagyon sok olyan művész, híresség állt mellétek ekkor, akik maguk is érintettek a témában vagy szívügyüknek érzik azt. Őket hogyan találtátok meg? Segítette a működéseteket, hogy  ismert emberek is támogatták az ügyet? 

Pont az volt a célunk, hogy bemutassuk, hogy a társadalom minden rétege érintett az örökbefogadás témában, és hogy az örökbefogadottság nem egy földönkívüli dolog, hanem a származásnak és felnövekedésnek egyik útja, ami a történelemben mindig is megtalálható volt. Nagyszerű volt személyesen is találkozni és együtt dolgozni Kálid Artúrral, Pataki Zitával, Gesztesi Mátéval, Vámos Robival, a Virtuózok nyertese Lugosi Ali (akit egy 3 gyerekes művészházaspár fogadott pár naposan örökbe örökbe, majd egy kislányt is) és családja pedig különleges fényt adott az estnek. Bayer Friderika és férje már a kezdetektől az alapítványunk aktivistái, ők is két gyermeket fogadtak örökbe. Számomra nagy meglepetés volt személyesen is megismerkedni Weeber Tibor alpolgármesterrel és feleségével, valamint Máté nevű fiúkkal. Tiborék a 7 közös gyermekük mellé még 3 Down-szindrómás kisgyereket is befogadtak, akik közül az egyik Máté.  Különben most március 25-én, a Magzatgyermekek Világnapjára is tervezünk egy komolyabb megmozdulást, amiről hamarosan írni fogunk a Facebook-oldalunkon.

Minden esetben sikerrel jártok? Úgy értem, hogy minden életmentési próbálkozás és örökbefogadás sikeres?

Van, hogy nem sikerül egy kisbaba életét megmenteni, ami fájdalmas számunkra, mert értékes emberként tekintünk minden egyes megfogant magzatra származásától függetlenül. Óriási veszteségnek tartjuk azt a közel 5 millió embert, akiknek az életét az elmúlt 50 évben az anyaméhben oltották ki. Egyik aktivistánk 18 éves koráig egy gyermekotthonban nőtt fel, ami nem mondható ideális környezetnek. Sokan mondják, hogy minek megszülni egy gyereket a gyerekotthon számára. De ő ma egy 4 gyermekes sikeres édesapa, aki nemrég szerezte meg a jogi diplomáját. Nem minden eset ilyen sikeres, de azt látjuk, hogy ha sikerül a társadalomban kialakítani egy nagyobb támogató és befogadó környezetet, akkor tömegesen lehetne sikereket elérni az ilyen hátrányos helyzetű gyermekek integrációjában. Vannak sikertelen örökbefogadások is, ahogyan egy természetesen kialakuló családban is. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy ne csak alkalomszerűen, hanem folyamatosan és széleskörűen tudjunk tájékoztatni és szükség esetén segíteni.