A Petőfi Irodalmi Múzeumban közösségi tárlata roma diákuk munkáin keresztül feszegeti az identitás kérdését. 

„Ki vagyok én? Én mondom meg!” – Az identitásra vonatkozó kérdés, mely a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításának címében is szerepel, Petőfi Sándor egyik szerepversében fogalmazódik meg. A költői én rögtön tagadással válaszol a felvetésre („Nem mondom meg...”). A PIM a Kalyi Jag Roma iskolával és a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel együttműködve a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek féléves mintaprojektjében arra vállalkozott, hogy az egyetlen budapesti roma nemzetiségi iskola diákjaival választ találjon erre a csöppet sem egyszerű kérdésre különböző művészetpedagógiai módszerek segítségével, és felkészítse a résztvevő diákokat egy a saját identitásuk problémakörére alapozott közösségi kiállítás létrehozására.

Egy országos közgyűjteménynek feladata és felelőssége, hogy figyelmet fordítson a tágabb társadalmi közösség számára is fontos problémákra, kérdésekre, mint a korai iskolaelhagyás, hazánkban kiemelkedően magas, kockázata, illetve a kulturális identitás kialakulásának folyamata és sajátosságai. A Petőfi Irodalmi Múzeum ebben a projektben lehetőséget biztosíthatott egyik kiemelt célcsoportja számára, hogy a múzeumot, mint megmutatkozásuk terét használják, hogy egy közösségi tárlat létrehozásával gazdagodjanak kompetenciáik, növekedjen önértékelésük és támogatást kapjanak kulturális identitásuk körvonalazásához, artikulálásához.

A diákok, heti rendszerességgel, az órarendjükbe illesztett, 90 perces foglalkozás keretében, három csoportban más-más egyéniségű, társadalmi hátterű, munkamódszerű és hivatású (dramaturg, filmrendező, író, képzőművész, múzeumpedagógus) csoportvezetőkkel dolgoztak. A performatív művészetek, a kreatív írás és olvasás, illetve a képzőművészet választott eszközrendszereivel a diákok kiscsoportos foglalkozásokon megismerkedtek az adott művészeti forma egyes elemeivel és megtapasztalhatták, hogy a művészeti megközelítés hogyan és mennyiben járulhat hozzá az ön- és valóságismeretük mélyítéséhez, a társadalmi együttműködésben eredményesebb viselkedési formák elsajátításához.

A tárlaton a diákok által alkotott és kiválasztott írások, fotók, kollázsok, filmrészletek, emléktárgyak a féléves munka megannyi fontos fordulópontjának, válságának, sikerének megmutatható lenyomatai, a csoportvezetők saját szempontú történeteivel kiegészítve, összefűzve. A csapat munkája eredményeinek csekély töredéke installálható egy múzeumi térbe, s még kevesebb történet mesélhető el. Az itt láthatóak egy közös kaland legelső állomásának mozaikjait mutatják be.