A konyhában egy nagy lábosban hűl még a sonkalé, aminek az egész lakásban érezni lehet az illatát, a tojások már a hideg vízben áznak.Az ebédlőasztalon meg ott gőzölög a húsvét origója, a lehetőleg minél nagyobb és minél kevésbé zsíros sonka - ami az egész magyar kultúrkör legnagyobb zsákbamacskája.

A terítő már tavaszias, végre elrakod a karácsonyi díszeket, és már lehet illatos virágokat is kapni a piaci árusnál, nem csak szépeket. Percekre elbambulsz a nappaliban, amíg a barka nyuszifül-simaságú rügyeit simogatod, és nem csak a függönyt húzod szét, hanem még az ablakot is kinyitod.

Festesz pár tojást, szigorúan természetes színezőkkel, rábontasz egy üveg friss rozéra és szemüvegben reszeled a tormát. Idén elhatározod, hogy megtanulsz házi majonézt csinálni, aztán lusta vagy, és megveszed a boltit, de lelkiismeret-furdalással. Szerencse, hogy ez azon tompít egy kicsit, hogy amúgy próbálkozol a vegánsággal, de a húsvét – a húsvét még mindig túl nagy falat.

Megfogadod, hogy idén nem fog kidagadni a sütőből a húsvéti kalács, de megint vérszemet kapsz a tésztagyúrásnál, és bosszankodsz egy hangyányit, amikor a fele ráég a sütőajtóra, a másik fele meg a fűtőszálra, de sebaj, a közepe még ép. A sonkaleves tojáshoz és a kegyetlen tormához úgyis mindegy, azokkal minden jó. Ha már van kalács, eljátszol a gondolattal, hogy legyen mézeskalács is, de a sütisdobozban megtalálod a karácsonyi maradékot, és inkább mégsem állsz neki.

A kínainál végiggusztálod a csokitojás-kínálatot, hátha – kettő dobozzal bekockáztatsz, egy-egy szemet megkóstolsz, majd szétosztogatod az egészet az ismerőseit között. ŐK azt hiszik, jó fej vagy – te meg tudod, hogy csak finnyás.

Idén elhatározod, hogy nem veszel töményet, aztán keresztülhúzzák a számításod, mert hoznak. Hasonló minőségű csokitojásokkal egyetemben, amivel te próbálkoztál. Nem tudod, hogy a buddhisták ünneplik-e a húsvétot (gyanítod, hogy nem), de felsóhajtasz, hogy a karma utolér.

Hétfőn megint megpróbálod elsunnyogni a locsolást, mert a kutyád kiborul a kölniszagtól, de van, akit nem zavarhatsz el – vagy épp ellenkezőleg, idén is a nyakadba veszed a várost, és megpróbálod csípőből aktualizálni és modernizálni a szokást – még saját locsolóverset is írsz, amire a harmadik kör után már nem emlékszel. Csak arra, hogy van benne tyúk meg valami vicces. A szódásflakon felét kiiszod, aztán elhagyod valahol útközben.

Az asztal alatt csendben gyűlik a tojáshéj és a csokipapír, és éjszakába nyúló beszélgetéseket folytatsz arról, vajon illik-e 12 éves kor alatt locsolkodni hordani a fiúkat – és vajon mekkora a legkisebb papírcímlet, amivel még illik kiszúrni a kiskölykök szemét. Fogod a fejed, ha azt hallod, valaki élő nyulat vesz a gyerekének, és de azért te is nagyon megabajgatnál egyet, mert cuki (és rákeresel a google-ben, hogy pontos vagy ly JÉ az abajgat).

Kedden mély főhajtással üdvözlöd a végre megérkezni óhajtó tavaszt, és elhatározod, hogy a nagy megújulás jegyében zökkentesz vissza mindent a rendes kerékvágásba – aztán szomorúan konstatálod, hogy ugyanannyit posztoltál a szocmédiára, mint bármikor máskor. Sóhajtasz egyet, és elkezded várni a nyarat.