Két este, négy produkció.  Alkotók, akik rövid produkciókban is szabadon mernek gondolkodni, nem ismernek sem félelmet, sem műfaji határokat. Zene, tánc, vetítés és animáció, cirkusz és minden más a Trafóban.

A Trafó XXS programsorozatát április 20-án Simkó Beatrix és Jenna Jalonen produkciója nyitja meg. Beatrix Magyarországon született és Németországban él. Jenna Finnországban született és Belgiumban él. Egyikük barna, másikuk szőke. Egy magasságúak, ugyanannyi izmuk van. Akrobatikusak, kedvelik a gőzt, a párát és a vizet. Közép-kelet- és Észak-európai régióból származó Y-generációs nők. Az egyik őseit a törökök, a másikét a svédek uralták. Pálinkát és Koskenkorvat isznak. Majdnem testvérek, de mégse.

A Long time no see! előadás kiindulópontja egy magyar és egy  finn  táncos-koreográfus barátságából és szakmai együttműködéséből fakad. Simkó Beatrix és Jenna Jalonen - különböző kreatív területeken dolgozó alkotókkal együttműködésben - a nyelvrokonság és a közös gyökerek, az európaiság és az összetartozás, az izoláltság és a kommunikáció kérdésköreihez kapcsolódó tematikákat helyezi performatív helyzetbe a tánc nyelvén, nonverbális gesztusok és kulturális mozgásminták összekapcsolásával. 
 
Szükséges-e a nyelvismeret a kommunikációhoz, ha a testnyelv készlete eleve nagyon gazdag? Hogyan választanak el és kötnek össze minket a társadalmi hasonlóságok és különbözőségek? Hogyan definiálható a testvériség fogalma?

Másnap három előadást is láthat a közönség. Az első Sir Alice és Cristina Kristal Rizzo Humpty Dumpty című produkciója. Egy francia zenész, egyenesen a Nouvelle Vague-ból meg az olasz kortárstánc szcéna egyik kiemelkedő alakja nagyot gondolt, megmutatják, hogy egy rövid, ám annál intenzívebb női rituáléban, hogyan lehet a teret és az időt átalakítani. Kevés, ám annál fenyegetőbb eszközt használnak: 6 megafont és a saját testüket.

Ezt követően zene, képek és sötétség fuzionál 25 percre. Fantáziavilág, amely a tudatalattira koncentrál. Két olasz művész, egyikük meghatározza a teret és a mozgóképet, másikuk adja a zenét. Fantazmagória. 

MP5 fekete-fehér rajzai elevenednek meg a legkülönbözőbb animációs technikák révén. A látvány mozgatóerejét, dramaturgiáját azonban Teho Teardo élőzenéje irányítja és szabja meg. Mint egy igazi fantazmagóriában, a néző belecsöppen egy egyszerre játékos és félelmetes világba, egyszerre érezhet félelmet és meglepődést.

A programsorozatot Claudio Stellato cirkuszművész és táncos zárja, aki most kinyitja a próbaterem ajtaját és megmutatja, hogyan lehet az egyszerű gesztusokat különössé, érdekessé formálni. Transzformálni. Dolgozik testtel/testen és tárgyon/tárggyal.

A Kultúrpart rádióműsorában a Trafó igazgatója, Barda Beáta mesélt az XXS programsorozatról: