Nem elég évente egyszer ráeszmélni arra, hogy mit is művelünk az otthonunkkal.
A Föld napjának története egészen 1969-ig nyúlik vissza: ekkor vetődött fel az ötlete annak, hogy legyen egy nap, amely a bolygóról szól, egy San Franciscoban tartott UNESCO-konferencián (oh, Frisco, oh, hatvanas évek), és azóta a világ 175 országában tartják. 2009-ben az ENSZ Ebo Morales bolíviai elnök indítványozására április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjává” is nyilvánította.
A napnak még külön himnusza is van az Örömóda dallamára, és világszerte számos környezetvédelmi, környezettudatos és környezetvédő megmozdulást szerveznek erre a dátumra – pályázatok, projektek és indítványozások mellett.
Az ember felfedezi, hogy mi van a talpa alatt jeligére. Ahogy számos más, fontos, emberi kultúrához tartozó jelenségnek van saját kiemelt napja, így igen fontos, hogy a Földnek is van egy: hiszen ezen élünk. És egyre fontosabb szabályos időközönként nyitott szemmel és ésszel körülnézni, hogy mégis, mit művelünk az otthonunkkal. Ám sokszor az a baj, hogy ez a körbenézés és tenni akarás nem elég gyakori: évente egyszer például már biztos, hogy nem elég.
Számtalan tudós, kutatós és okos ember hívta már fel a figyelmet arra, hogy már nem a gyerekeink, hanem a saját jövőnket veszélyeztetjük azzal, ahogy élünk – változások pedig történnet ugyan, de még mindig nem olyan mértékben, hogy az globálisan számítana, nemhogy megállítana lassan irreverzibilissé váló folyamatokat.
De a változás az egyénnél kezdődik: és minden egyes egyénnek, akár városban, akár vidéken, és akármelyik országban és, végre úgy kéne gondolnia a Földre és a természetre, mint az életünk integráns részére, nem pedig úgy, mint egy legyőzendő, beszántandó, megszelídítendő és megváltoztatandó díszletre. Legyen annyira az életünk része, mint amennyire mi a részei vagyunk.
Minden egyes nap, nem csak április 22-én.
Én is kicsiben kezdem a dolgot: bringa, minél kevesebb hús, évi maximum kétszeri ruhavásárlás (akkor is inkább turkáló, mert mégiscsak). Piac, bádogbögre, bevásárlószatyor (régi farmerből – úgy 20 éves). Szelektív, e-számla, csapvíz. Ó, és az aktuális kedvencem: végre találtam egy olyan fodrászt, aki zöldebb, mint a frissen növő spenót az erkélyen (keressétek a Hajszobát).
Kérlek, tegyél így te is! Nem nekem lesz jobb – együtt lesz az.
