Prostítúcióval vádolták, deportálták, mégis a mai napig istenítik az érzékiség bálványát, Manont.

Olyannyira, hogy Kenneth MacMillan rendkívül érzékletes, mély benyomásokat keltő koreográfiáját a mai napig műsoron tartja a Royal Opera House. Május 3-án mi is részesei lehetünk a csodának a Pesti Vigadóban: Manon és Des Grieux lovag tragikus szerelmét, melyből egy Massenet muzsikájára komponált, méltán világhírű modern balett vált, élő közvetítés formájában követhetjük nyomnon.

Manon fivére a hajadon kegyeiért legtöbbet ígérő férfinak szánja húgát; azonban a lány, amikor Des Grieux-vel találkozik, beleszeret. Az ifjú szerelmesek Párizsba szöknek, de amint G.M. úr luxus életvitelt ajánl fel Manonnak, ha szeretője lesz, a lány nem tud ellenállni a csábításnak. A Lescaut testvérek biztatására Des Grieux csal a kártyán, hogy reményei szerint elnyerje G.M. úr vagyonát, azonban leleplezik őket. Manont prostitúció vádjával letartóztatják, és New Orleansba deportálják, ahová Des Grieux is követi. Az úton Manon kimerül, és meghal.

Kenneth MacMillan Manon koreográfiájának forrása az a XVIII. századi francia regény volt, amelyből Massenet és Puccini korábban már operát írt. A premier 1974. március 7-én volt, a főbb szerepeket Antoinette Sibley és Anthony Dowell táncolta. A balett gyorsan a The Royal Ballet repertoárjának alapdarabjává vált; a felnőtteknek szánt táncdráma modelljévé. MacMillan együttérez a szeszélyes Manonnal, és megérti szegénységtől való iszonyát.

A rendező gyakran dolgozik együtt Nicholas Georgiadis díszlettervezővel, aki a tékozló pompán áttetsző szűkölködést is képes láttatni. MacMillan látványos tánckar jelenetei a teljes társulat számára eleven és összetett jellemábrázolást engednek meg. Így képesek Párizs és New Orleans olyannyira eltérő társadalmait megeleveníteni. Azonban Manon és Des Grieux szenvedélyes pas de deux-je ‒ mely MacMillan Rómeó és Júliájának intenzitását idézi ‒ hatja előre ezt a tragikus történetet, és avatja a Manont MacMillan egyik legelemibb drámájává.