De azért éljen soká Regina! 

A Sajátszínház alkotócsoport új produkciójában nyolc nehéz sorsú roma nő vall, a gyermekvállaláshoz és anyasághoz fűződő kapcsolatáról. Az Éljen soká Regina! című előadás május 30-án látható a Trafóban. 

Az  Éljen soká Regina! egy autoetnografikus dokumentumszínházi előadás. A szomolyai Szívhangok roma nőkből álló alkalmi színtársulat, akik a szociodráma segítségével feltárt történeteiken alapuló darabjukban az anyaságról gondolkodnak. Előadásuk kiélezi a gyerekvállalással, a kórházi szüléssel, a terhesség megszakítással, a meddősítéssel, az anyai kompetenciák elvitatásával kapcsolatos társadalmi kérdéseket. Az előadás a (roma) nők és az ellátórendszer találkozásainak személyes tapasztalatait dolgozza fel. A nyolc szomolyai szereplő saját történetén keresztül a színdarab azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent az anyaság ma Magyarországon a vidéki kistelelpüléseken, nehéz anyagi körülmények között élő cigány nők számára. Ezek az előadások egy féléves turné utolsó állomásai, amelynek során vidéki települések helyi közösségeihez jutott el a színházi program.

Az Éljen soká Regina!  című dokumentumszínház mindennapi helyzeteiben és sorsfordító pillanataiban roma nők mondják el, játsszák újra saját életeseményeiket. Vajon mi, a közönség tagjai hogyan értjük meg ezeket a történeteket? Hogyan kapcsoljuk össze a színpadon látott helyzeteket a saját tapasztalatainkkal? Miként válunk szolidárissá másokkal, és miként tudunk megértést teremteni másokban a saját sérüléseinket illetően?

18 és 60 év közötti nők. A Borsod megyei falu, Szomolya közmunkás brigádjának tagjai. Egymás közelebbi és távolabbi rokonai. Nyolc roma nő, akik helyi rossz minőségű iskolákból, illetve azok speciális tagozatairól hamar kipotyogtak. Fiatalon felnőtté váltak, és azóta keményen megküzdenek a mindennapokkal, hogy felnevelhessék a gyerekeiket.

 „A jelenetekből egy olyan tapasztalatközösség bontakozik ki, amelynek a nemi identitáson túl meghatározó eleme az is, hogy ezek a nők romák és az ellátórendszer is ekként azonosítja őket. A baba bőrszínével viccelődő orvos, a kioktató védőnő vagy a szakbarbár családsegítő még az ártatlanabb szereplői annak a rendszernek, amelynek csúcsán a koraszülött halálát minden empátia nélkül közlő ápolónő, a beleegyezés nélkül végzett császármetszések és a meddővé tétel jelentik.”

Revizor, Kricsfalusi Beatrix

Horváth Kata kulturális antropológussal, az előadás szakmai vezetőjével, Novák Péter beszélgetett a Kultúrpart rádióműsorában: