Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Örökre elmúlt a kamaszkoru(n)k

Örökre elmúlt a kamaszkoru(n)k

Arctic Monkeys - Tranquility Base Hotel + Casino (Domino, 2018)

Blaskó Zsófi a szerző friss bejegyzései 2018. 05. 16.
Ez pont olyan sláger, mint régen, úgyhogy táncoljatok!
2020-02-06 21:58:38

Hogyan küzdünk meg azzal, hogy végső soron a legtöbb dolog összejött, amire világmegváltó kamaszként

Amiről csak a négy fal között esik szó
2019-07-29 08:23:20

A kanadai énekesnő debütáló lemezének alapanyaga egy napló, amit száznyolcvan napon keresztül vezetett

Attól még nem lesz(el) különleges, hogy szomorú vagy
2019-07-08 10:07:28

A kanadai zenekar harmadik, Morbid Stuff névre keresztelt albuma eddigi legmérgesebbjük – és

Kanadai lány, szintiesőben
2019-06-18 11:41:00

Carly Rae Jepsen már előző albumával is bebizonyította, hogy helye van a kétezres évek popzenei

további bejegyzések a szerzőtől »

A brit zenekar hatodik nagylemezén joggal húzhatják fel magukat sokan, de ez közel sem jelenti azt, hogy rossz lenne. 

Az Arctic Monkeys halott és mi öltük meg – legalábbis valami hasonló járhatott Alex Turner fejében, amikor megírta a Star Treatment kezdősorait: I just wanted to be one of the Strokes / Now look at the mess you made me make.

Mi, azaz a rajongók/hallgatók, meg a velünk járó hírnév. Amikor valahol Sheffieldben, 12 évvel ezelőtt öt darab szemtelenül tehetséges, de kicsit awkward fiú felvette az indierock azóta legendássá váló, emberek fiatalkorát meghatározó Whatever People Say I Am, That’s What I’m Not című albumot, senki sem gondolta volna, hogy ez lesz, ők maguk pláne nem. Akkoriban egy pattanásos, béna frizurás Alex Turner még úgy nyitotta a koncerteket, hogy „don’t believe the hype”, ez pedig teljesen helyénvaló volt. Ha most visszatekintünk, nehéz elhinni, hogy a Whatever kamaszos türelmetlenségével, az átmúlatott éjszakákról íródott nyers gitárzenéjével ugyanannak a zenekarnak a produktuma, mint a Tranquility Base Hotel + Casino.

De hát így kell ennek lennie, nem? Az ember nem írhat ugyanarról ugyanolyan zenét egy évtizeden keresztül, egyrészt mert hamar unalmassá válna, másrészt mert nem lenne már hiteles a rohadt híres és rohadt gazdag Alexnek arról dalolnia, hogy milyen nehéz bejutnia a haverjaival egy klubba. (Valószínűleg évek óta nem is történt vele ilyen.) Ha meg vált, jön a felzördülés: hát mit kapott annak idején egy Radiohead a Kid A megjelentetésért, vagy mondjuk a Blur a 13-ért? Aztán tudjuk, mit lett az egésznek a vége.

A zenekar a Tranquilty Base Hotel + Casino-ról egyetlen egy single-t sem tolt ki előzetesen: valószínűleg helyesen is tették, mert ezzel az albummal hirtelenjében is nehéz mit kezdeni, pláne még, ha a beharangozók alapján bármilyen előzetes fogalmunk lett volna arról, mit várjunk. A lemez ugyanis inkább egy hírnévtől megfásult, hetvenes évekbeli rocksztár memoárja, aki visszarepítette az időben Father John Misty-t, hogy segítsen neki dalokat szerezni, mint egy Arctic Monkeys album. Ettől függetlenül nem rossz a Tranquility Base Hotel + Casino. Vannak azért rajta unalmas, egybefolyó, elfelejthető részek is (Batphone? Ez a dal úgy mégis, minek?), de Alex Turner még mindig csodálatosan tudja narrálni a maga körül érzékelt világot, csak ezt most éppen egy méregdrága, hip hotel recepcióján teszi. Az albumnyitó Star Treatment igazán atmoszférikus, ez a tendencia pedig egészen körülbelül a lemez feléig kitart, aztán elül egy kicsit, hogy a végére összekapja magát. A zárószám The Ultracheese ugyanis ennek az albumnak a No. 1 Party Anthemje, aminél kevés nagyobb dicséret van.

A Tranquilty Base Hotel + Casino nagyon vegyes fogadtatásra lelt: érdekes lesz majd mondjuk tíz év múlva hátra pillantani, milyen volt részt venni az Utolsó Nagy Indiezenekar temetésén. Ugyanis ez itt már az. A jövőt meg még úgy takarja a homály, mint a lemezen megénekelt szálloda bárját a cigifüst.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Anglia Zene Rock Arctic Monkeys Könnyűzene Lemezáru

Ajánlott bejegyzések:

  • Újra Veszprém lesz az operett fővárosa Újra Veszprém lesz az operett fővárosa
  • Januárban ismét Tribute Maraton! Januárban ismét Tribute Maraton!
  • A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg
  • TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át
  • Orgonák éjszakája Orgonák éjszakája

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr8213915666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard