A mozgalom mára félmilliárdnál több hívőt számlál, bemutatjuk az irányzat néhány úttörőjét.
Sokaknak a pünkösd szó hallatán legelőször a pünkösdi rózsa, a pünkösdi királyság, esetleg a pünkösdi munkaszüneti nap jut az eszébe. Pedig pünkösd napján a keresztény világ a Szentlélek, vagyis az Atyával és a Fiúval egylényegű, a Szentháromság harmadik személyének az eljövetelét ünnepli. Dr. Grüll Tibor történész-teológus szerint számos egyháztörténész véleménye úgy látja, hogy a valódi egyházszakadás nem akkor történt, mikor a nyugati és keleti kereszténység elkülönült egymástól, hanem amikor az egyház egy része lemondott a szellemi ajándékok használatáról, s azok helyébe formális, rituális cselekedeteket helyezett:
A "pszichikus" és "pneumatikus" (lelki, illetve szellemi) egyházat már a III. század elején olyan nagy tekintélyű egyházi írók, mint Tertullianus is megkülönböztették egymástól: "minket pedig a Paraklétosz ("Vigasztaló", a Szentlélek egyik megnevezése) elfogadása és védelmezése választott el a pszichikusoktól" – írta Praxeas ellen című vitairatában. (...) Az egyház ritualizálódásával együtt járt a pünkösd eredeti biblikus tartalmának elveszítése is. Mint egyházi ünnepet már a II. században említette Órigenész, anélkül, hogy annak szellemi tartalmával foglalkozott volna. A középkorban már üres szimbólummá vált: a szélzúgás jelképezésére kürtöket, harsonákat fújtak a templomokban, a tüzes nyelveket égő kóccal jelképezték, később rózsákat és ostyákat hullattak a nép
közé, néhol pedig fehér galambokat eresztettek el mise közben."
A svédek apostola
A 20. század elején indult pünkösdi mozgalom a Szentlélek bibliai szerepének helyreállítását célozta meg az istenismeretben, a keresztény életben és szolgálatban. A mozgalom tagjait 600 millió főre teszik, ide tartoznak a pünkösdi-karizmatikus egyházak tagjai, de a történelmi, például katolikus egyháznak azon tagjai, akik azt állítják magukról, hogy hangsúlyosabb figyelemmel fordulnak a Szentlélek személye és karizmái felé. A hívők fontosnak tartják az Istennel való közvetlen és személyes megtapasztalásokat, élményeket. Fő jellemzői a Jézus Krisztusba vetett hit és a megtérés mellett a Szentlélekben való bemerítkezés (keresztség), melynek Biblia Apostolok Cselekedetei című könyvében szereplő ősegyházi karizmatikus megnyilvánulásokhoz (például nyelveken szólás, prófétálás, gyógyítás ajándéka, stb.) hasonló különböző bibliai jelei lehetnek. Európában a 20. században különösen figyelemreméltó volt az első évtizedekben igen dinamikusan fejlődő svéd pünkösdi mozgalom, Lewi Pethrus vezetésével. Stockholmi gyülekezete, a Filadelfia Gyülekezet Európában hosszú ideig a legnagyobb ilyen jellegű közösség volt. 50 évig tartó pásztorlása alatt a Filadelfia a legnagyobb svéd gyülekezetté nőtte ki magát, a kezdeti 70 tag az évek alatt 6500 főre szaporodott. Emellett a misszió és a rádiós evangelizálás úttörője volt a kontinensen.
Lewi Pethrus az eredetileg baptista Thomas Ball Barratt norvég lelkipásztorral való találkozása és beszélgetéseik hatására megkeresztelkedett a Szentlélekkel és nyelveken szólt. Az újonnan felfedezett pünkösdi üzenetet hazájában hirdette először, de kulcsszerepet vállalt a pünkösdi tapasztalat terjesztésében egész Európában. Így emlékszik vissza erre az időszakra A szél fúj, ahová akar című könyvében:
„Még jól emlékszem a Szentlélek hatalmas kitörésére 1907-ben. Az Isten ereje, mint valami áramlat volt érezhető. Sokan áldásban részesültek, boldogok voltak, prófétáltak, más nyelveken szóltak és Istent dicsérték. Az istentiszteletek gyakran éjfél utánig tartottak. Isten csodálatos kinyilatkoztatásai akkoriban még újak voltak számunkra. Gyakran a Bibliával a kezemben kimentem az erdőbe, hogy egy nyugodt helyen, ahol virágok és bokrok vettek körül, sok órán át olvassak és átgondoljam azokat az érdekes eseményeket, melyek történtek. Az istentiszteleteken többen erőteljes bizonyságot tettek az Istennel átélt áldásokról. Többen sokat imádkoztak, nyelveken dicsérték Istent. Ezek az átélések engem különösen intenzív bibliatanulmányozásra késztettek, miközben rájöttem arra, hogy mindaz, ami történt, megegyezik az Isten igéjében levő igazságokkal. A Szentlélek ajándékai újból működtek, és az áldás egyre jobban növekedett.” (Pethrus, Lewi: A szél fúj, ahová akar. Omega Kiadó, Debrecen)
Az intézményalapítás terén Pethrus megelőzte korát: napilapot, rádióadó-hálózatot, hajléktalanmissziót, ételosztó szolgálatot, bankot, kiadóvállalatot, politikai pártot, bibliaiskolákat hozott létre, de szívén viselte az idegen kultúrákban folytatott missziós tevékenységet is. Mindez követendő példaként szolgált más európai pünkösdi mozgalmak számára is. A 20. század elején Svédországot a nyomor, éhezés, és az alkoholizmus jellemezte. Nagy-Ajtai Ágnes írásából megtudjuk, hogy a lelkész érzékenyen reagált a ezekre a problémákra is, és igyekezett segíteni a rászorulókon. Hitét és a szakszervezeti mozgalom melletti elkötelezettségét teljes mértékben összeegyeztethetőnek tartotta. Az egyik ilyen gyűlésen kikötötte, hogy csak akkor lesz a szakszervezet tagja, ha megszavazzák, hogy nem káromkodnak és átkozódnak, mert az sértené az istenfélelmét. Egyes források szerint ötven éves szolgálata alatt az országban drasztikusan csökkent az alkoholizmus. Pethrus egyik fő alapelve az volt, hogy a pünkösdi mozgalomnak nem kell elzárkóznia a nemzeti kultúrától, amelyben létrejött és működik, hanem szerves része lehet annak. Ezt mutatja szociális és egyéb társadalmi tevékenysége, ami a társadalom és az állam részéről is pozitív visszhangot váltott ki. Ennek egyik megnyilvánulása volt, amikor a svéd király üdvözletet küldött az 1939-es stockholmi Pünkösdi Világkonferencia résztvevőinek.
Élettörténetét Per Olov Enquist, svéd író is feldolgozta, a hazánkban is megjelent Lewi útja című doku-fikciójában. Az ismert íróval a 2003-as könyvfesztivál egyik legizgalmasabb találkozóján Esterházy Péter és Váradi Júlia beszélgetett. Enquist 6 hónaposan elveszítette apját, így édesanyja nevelte és egy pünkösdihez hasonló közösségbe jártak. Bár visszatekintve úgy látja, volt gyerekkorában bőven teher, hiszen a pünkösdisták tilalmi listáján szerepelt az alkohol mellett a színház, a mozi, a tánc is, de utólag visszatekintve nem bánja, hogy a mozgalom szabályai ennyi mindent tiltottak. Könyvéből kiderül, mennyire érdekelte Pethrus személyisége, ahogy a Magyar Nemzetnek adott interjúban nyilatkozta:
„Nekem is olyan képem volt Lewiről, mint a legtöbb embernek. A svéd kereszténydemokrácia alapítóját láttam benne, aki számos tilalmat állított az emberek elé, az általa képviselt szexuális morál nagyon szigorú, már-már destruktív volt. Mégis megragadott a személyisége, éreztem, hogy a róla kialakított kép sok tekintetben hamis. Természetesen megvolt benne mindaz, amit előzőleg említettem, de alakja társadalmi szempontból is rendkívül érdekes, sőt politikailag radikálisabb, mint gondoltam. Megemlítem a könyvben, hogy alapvetően szociáldemokrata gondolkodású volt. (...) Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy szeretem ezt a művet. Írása közben sokat tanultam Svédországról, a pünkösdi mozgalomról és saját magamról is.„
Friss hír, hogy a jelenleg is aktív Filadelfia gyülekezetben a fiatalon elhunyt svéd DJ-re, Avicii-re emlékezve a kórus előadta a nemzeti híresség egyik dalát megemlékezésképp.
Orosz tejivók Örményországban
Oroszországban is léteztek a Szentlélekre és ajándékaira nagy hangsúlyt helyező vallási csoportok. Az 1800-as években az orosz molokiták, például abban hittek, hogy a prófétai ajándék ugyanúgy működik, mint az apostolok idejében. Demos Shakarian könyvében egy érdekes történetről olvashatunk: egy fiú próféciájának következtében több száz örmény elmenekült a népirtás elől (többek között az örmény származású amerikai valóságshow-celeb Kim Kardashian felmenői is), ami körülbelül másfél millió embert sújtott 1915-ben. Az orosz molokitákról már az 1700-as évekből származnak feljegyzések, amikor is Voronyezs környéken az orosz ortodox egyházból többen kiváltak, mert nem voltak hajlandóan imádni-tisztelni az ikonokat és más liturgikus szertartáshoz tartozó gyakorlatoknak alávetni magukat. A szláv Bibliát kezdték olvasni és úgy gondolták a Szentlélekkel való közösségre ma is ugyanolyan szükség van, mint az ősegyház, vagyis az apostolok szolgálata idején. Úgy vélték hitük megéléséhez nincs szükség templomokra, így magánházakban gyűltek össze, ahol a Biblia olvasásán kívül bibliai zsoltárokat és saját dalokat énekeltek és imádkoztak. A mózesi tanításhoz igazodva nem ettek sertéshúst, viszont tejet ittak, ráadásul az ortodoxok böjti napjain, amikor azok nem fogyaszthattak tejet. Innen ragadt rájuk a tejivó elnevezés (molokan). Egy idő után egyre inkább a Kaukázus felé húzódtak részben önszántukból, részben azért, mert oda deportálták őket. Az új hazájukban gyorsan elterjesztették hitüket, ahogy a Shakarian történet is mutatja, főként az Anatólia és Kaukázus szerte élő örmény presbiteriánusok fogadták el üzenetüket. Örményországban ma is működnek közösségeik.
Vannak, akik teljesen megtartották a múlt századi életstílust és vidéken élnek, mások a fővárosban modern körülmények között gyakorolják hitüket. A kommunizmus alatt kizárólag földalatti közösség léteztek. A Szovjetunióban rengeteg pünkösdi-karizmatikus hívőt és lelkipásztort bebörtönöztek, száműztek, sokuk soha nem térhetett vissza otthonába. Jerevánban a kommunizmus összeomlása után jött létre a tízezer fős pünkösdi-karizmatikus Élet Szava Gyülekezet, amelynek vezetőjével, Artur Simonyannal e sorok írója interjút készített Jerevánban.
A Viharsarokból indult
Hazánkban a 20. század elején a Viharsarokból kiindulva terjedt erőteljesen a pünkösdi mozgalom. A békéscsabai Esti Újság már 1913 márciusában hírt adott egy helyi közösség működéséről. A magyarországi munka élvonalában működők között meg kell említeni Mihók Imre és Rároha Dávid nevét. Mihók Amerikában került kapcsolatba a pünkösdiekkel. Megtérése után, 1926-ban hazajött feleségével Detroitból, hogy rokonaik és a baptista ismerősök körében beszélgessenek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről. Napok alatt elterjedt a környéken a híre, és bár mindössze néhány hónapot töltöttek el Magyarországon, de rövid idő alatt sok helyen megfordult és sokan elfogadták az üzenetét. A második világháború során a megújulás megrekedt és a kommunizmus alatt is kevesen voltak, akikhez eljutott az üzenet. Jelenleg a Hit Gyülekezete az irányzat legismertebb képviselője hazánkban. A közösség a kilencvenes években 152 tízezer fős istentiszteletet tartott a Budapest Sportcsarnokban, három év alatt legalább nyolcvanezer ember fordult meg ezeken az istentiszteleteken. Ezen kívül a pünkösdi-karizmatikus mozgalomnak Magyarországon több kisebb-nagyobb képviselője is akad még, és világszerte több nagy történelmi felekezetben is megújulást hozott.
