Fogd az összetört szíved és csinálj belőle művészetet – második nagylemeze, a Tell Me How You Really Feel alapján úgy tűnik, Courtney Barnett megfogadta saját tanácsát.
Courtney Barnettet leginkább a szarkasztikus/fekete humorú dalszövegeiről ismerik az emberek, meg persze az ezt kísérő zseniális gitárszólamokról. A második nagylemezén (már ha a tavalyi, Kurt Vile-el közös albumát nem számítjuk) az utóbbiból nem adott le, viszont az előbbiből kicsit igen, bár pozitív értelemben, hiszen most a vicceskedő helyett egy sokkal érettebb, komolyabb előadó áll előttünk.
Látható volt ez már abból is, hogy az albumról legelsőnek kimásolt single a Nameless, Faceless volt, ami egy elég komoly Margaret Atwood idézet köré épül fel ("Men are afraid that women will laugh at them / Women are afraid that men will kill them") és ami azután, hogy annyi nő vallott a zaklatóiról, egy elég határozott állásfoglalás ebben az ügyben. De ezen kívül is egy bizonyos befelé fordultság, intorvertáltság jellemzi inkább az albumot, a dalszövegek tele vannak tűzdelve kérdő mondatokkal, valamint rengeteg frusztráltsággal, olyan, mintha Courtney Barnett a külvilággal próbálna egy egyoldalú társalgást folytatni, ami nem is annyira arról szól, hogy választ kapjon a kérdéseire, hanem arról, hogy pusztán elmesélje, mi történik belül. Az is eléggé átsüt, hogy a három évvel ezelőtti, rajongók és kritikusok által elismert Sometimes I Sit And Think, And Sometimes I Just Sit után nem nagyon tud mit kezdeni a hírnévvel (meg azzal, hogy a dalszövegei alapján sokan úgy gondolják, hogy ismerik őt: I don't know a lot about you but / You seem to know a lot about me, ahogyan a Time Out-on is énekli). Mindezt a kitárulkozást igazán fülbemászó és ügyesen, alaposan megkomponált, néha kissé Pavement-re emlékeztető gitárok kísérik, meg néhol nem várt, melankolikus outro-k (City Looks Pretty). Viszonylag messze van már ez attól a lánytól, aki rezzenéstelen arccal mondta fel a dalszöveget egy olyan dalhoz készült klipben, aminek már a címe is szóvicc.
A Tell Me How You Really Feel érzékenysége és vallomásossága már-már vetekszik a hasonló műfajban készült, idei Car Seat Headrest albuméval - persze még mindig sokkal inkább önironikus, mint szomorkás.
