Egyik hétfő délután csengett a telefonom. A vonal túlsó végén idegenvezető barátnőm volt. Pár nap múlva egy kisebb, zárt csoporttal Görögországba indult, és megüresedett egy hely, így lehetőségem nyílt velük tartani. Nem haboztam.
A szerencsémet még tovább fokozta, hogy a csoport – amelynek véletlenül lettem a tagja – speciális kérésekkel fordult az IBUSZ-hoz a szervezéskor. A napfény és tenger mellett minél jobban szerették volna megismerni Görögországot. Ennek eredményeként, a mítoszok földjének kultikus helyszínei mellett, Sissi kedvelt szigetére, a varázslatos Korfura is eljuthattam az utazás alkalmával.
Gépünk kora délután landolt Thesszalonikiben, ahonnan a buszunkkal közelítettük meg az üdülőtelepülésünket. Fantasztikus látványt nyújtott, ahogy az Olymposzi Riviéra végeláthatatlannak tűnő homokos partjai mögül a magasba emelkedett a büszke, hatalmas Olymposz, a mitológiából ismert görög istenek lakóhelye. Este a fáradságom egyből elfeledtem, amikor a település lüktető, pezsgő forgataga magával ragadott. Az egyik tavernából buzuki hangja hallatszott, ahova betérve egy igazi görög estébe cseppentem. A teraszon nyárson sütött bárány illata töltötte be a levegőt. Az élő zenére táncoló helybéliek és turisták forgataga azonnal magával ragadott.
A következő napok a kultúra jegyében teltek. A IBUSZ jó szervezését dicséri, hogy három nap alatt számos élménnyel gazdagodtunk. Igazából itt értettem meg, hogy miért jó szervezett úton részt venni. Nekem, és újdonsült utastársaimnak, semmi más dolgunk nem volt, mint fotózni, élvezni a táj szépségét, miközben az idegenvezetőnk szavainak hallatán a képzeletünk visszarepített a régmúltba, és a történelmi idők távlatából szemléltük a múltat.
Fantasztikus élmény volt megpillantani az elszigetelten élő szerzetesrendek „égben lebegő kolostorait”, a Meteora – kolostorokat. Felmásztunk a keresztes háborúk idejéből származó platamonaszi várba, ellátogattunk Palio Panteleimonas-ban lévő skanzenbe, amelynek jellegzetes hegyvidéki stílusú, kőből és fából épített házai a XV. század óta állnak.
Útban Patra felé az ókorban világ közepének, köldökének tartott Delphi varázsolt el bennünket, ahol Apollón tiszteletére épített szentély-együttes található.
Görögország negyedik legnagyobb városában Patraban szálltunk hajóra, hogy a tengert szelve jussunk el Korfura. Vízi járművünk olyan volt, mint egy úszó szálloda. Étterem, bár, üzletek, medence volt a fedélzeten. Jól esett a kabinban a tenger ringatózásának ritmusára kipihenni a fáradalmakat, és másnap a reggeli frappét kortyolgatva megpillantani a smaragdzöld szigetet, Korfut. A kikötőből egyből Kerkyra óvárosba vezetett az utunk, ahol egy nénike lépett mellém és egy bazsalikomágat nyújtott át nekem. Idegenvezetőnktől megtudtam, hogy ez a vendégszeretet ősi jelképe, és nagy megtiszteltetés ilyent kapni. Teljesen elérzékenyültem, egyből a szívembe zártam ezt a Ion-szigetet.
Korfun a napozás, pihenés volt a cél a hátralévő négy napban, de annyi látnivalót nyújtott ez a kis földdarabka, hogy mindnyájan a tovább kirándulások mellett döntöttünk. Sissi mitológia iránti rajongását tükröző palotája, az Achilleon, a különös történettel rendelkező Mon Repo palota, a festő kis öblök, a velencei hangulatú városkák mind-mind kihagyhatatlanok.
Ha az ember jól érzi magát valahol, szalad az idő, így volt ez Görögországban is. Vészesen közeledett az utolsó nap, amikor visszarepültünk Budapestre a közvetlen charterjárattal. Annyi élmény ért az elmúlt napokban, és annyira megkedveltem a görögöket, hogy biztos voltam benne, ide még visszatérek, hiszen vár a tenger, vár a görög vendégszeretet!
Szekeres Anna
A rovat támogatója az
