Ha ilyen lesz az indie rock legújabb generációja, ám legyen – a Snail Mail mögött ugyanis egy 18 éves brit lány, Lindsey Jordan áll, aki nagyon érti a dolgát.

Lindsey Jordan már 15 évesen koncertezett és zenélt, bár akkor még szólóban, a saját neve alatt. Snail Mailként 2016-ban adta ki első anyagát, egy Habit címre hallgató kislemezt, amit akkoriban rengeteg zenei blog felkapott -  innen pedig egy idő után egyenes út vezetett odáig, hogy Lindsey leszerződjön a Matadorral. Arról a független lemezkiadóról van szó, aminek kiadásában annak idején olyan albumok jelentek meg, mint például az Interpoltól a Turn On The Bright Lights vagy Liz Phairtől az Exile In Guyville: egyszóval a brit énekes-dalszerző elég gyorsan az indie rock legbelsőbb köreibe került.

Ez persze nem véletlen: Lindsey nem szórakozik olyan lo-fi hálószobapoppal meg ilyesmikkel, amikkel a kezdő zenészek, pláne a kortársai szoktak. (Ez egyébként nem valamiféle ítélkezés volt, hiszen a laptop mikrofonjával felvett recsegős gitárnak is van valamiféle bája.) Ehelyett a Lush tele van kristálytiszta vokálokkal és kimunkált, néha a műfaj nagyjainak anyagaiból még sokat merítő hangzásvilággal, ami azért már egy kialakulóban lévő, saját stílus felé tendál. A lemez egyértelműen legjobb száma a Heat Wave, amihez klip is készült és ami egy nyilvános búcsúvételnek tekinthető valakitől, akit Lindsey saját bevallása szerint örökké szeretni fog, vagy legalábbis az Introban még így gondolja. Még ha ez így elsőre, leírva túl (melo)dramatikusnak is hangzik, úgy van megénekelve, hogy kicsit elhisszük mi is. Az is említésre méltó, ahogyan az említett albumnyitó Intro átmegy a Pristine-be, illetve a Habit-on is szereplő, Stick című ballada, különösen érzelmes outrojával. 

Úgy összességében a Lush egy nagyon korrekt album, amin Lindsey Jordan már nem keresi a saját hangját, hanem magabiztosan használja azt - ám talán kell egy kis idő még, amíg ez igazán beérik. Hiába van teletömve ugyanis a Lush jobbnál jobb gitárriffekkel és őszinte dalszövegekkel, végig az az érzése a hallgatónak, hogy valami még hiányzik. Az viszont kétségtelen, hogy a jövőben nem kell majd ezt a bizonyos valamit keresnünk, hiszen ott lesz - és a Snail Mail pedig a női frontemberrel rendelkező indierock új generációjának zászlóshajója lesz.