Dolgozott tévés szuperprodukciók háttértáncosaként, szerepelt Európa és a világ számos színpadán, és talán hamarosan egy Cirque du Solei produkcióban is láthatjuk. Csörögi Márk interjú.

Nem táncos akartam lenni, hanem mixer. Vagy focista. De állítólag már kisgyerekként is azonnal mozogni kezdtem, ha valahol zene szólt. Édesanyám elvitt egy jazz tánciskolába. Ott mindenképpen szteppet akartam tanulni, mert láttam egy filmet Fred Astaire-rel és elhatároztam, hogy olyan leszek, mint ő. Én leszek a magyar Fred Astaire. Aztán az életem máshogyan alakult. De nem bánom.

Más álmaid lettek?

Igen, talán azért is tudok ennyit dolgozni, azért akarok még többet tanulni, mert mindig vannak álmaim. Jelenleg három is. Szeretnék egy híres énekessel koncertezni.

Mondjuk Madonnával?

Hát jó, tudom, ez nagyképűen hangzik. De hát álmodni csak nagyot szabad nem igaz? – Kérdezi és mosolyog. Egyébként is mindig mosolyog. – A második nagy álmom, hogy egyszer majd egy Los Angeles-i tánciskolában szeretnék tanítani. S a harmadik, hogy egy Cirque du Solei produkcióba bekerülhessek. Talán ehhez vagyok a legközelebb.

Tényleg?

Hosszú a történet – mondja. – Kétszer jutottam el olyan castingra, amit ők hirdettek. Először Montreálban. Ötszázötven táncos jelentkezett. Az első körön túljutottam, de a második körből kiestem. Aztán hónapokig minden pénzemet, amit különböző Madách Színházbeli, meg televíziós fellépésekkel kerestem félretettem, hogy újra ki tudjak utazni egy Cirque du Solei táncos válogatásra. Sajnos ezek a castingok rendszerint Amerikában vannak, szóval Európából ritkán jutnak ki táncosok. Mindenesetre sikerült összeraknom annyi pénzt, hogy kimehettem egy Salt-Lake City-ben meghirdetett válogatásra. Ha ma visszagondolok rá, olyan volt az egész, mintha egy filmben szerepeltem volna, ahol a főszereplővel minden rossz megtörténik. A csomagom nem érkezett meg. Még szerencse volt, hogy a táncos cuccaimat mindig kézipoggyászként viszem, éppen az ilyen problémák elkerülése miatt. Az első napon összeszedtem valami vírust, és belázasodtam. Felhívtam anyukámat sírva, hogy ezt nem hiszem el. Erre készülök hónapok óta, itt a lehetőség és minden összeesküszik ellenem. De anyukám azt mondta, nyugi, sikerülni fog. 9:00-17:00-ig tartott a válogatás, hét körben öt-öt koreográfiát kellett eltáncolni, a végén improvizációval. Minden kör végén felolvasták azoknak a neveit, akik bennmaradtak. A hatodik kör után, amikor tényleg erőm végén jártam, nem hallottam a nevemet. És akkor összeomlottam. Szó szerint lerogytam. S akkor valaki szólt, hogy eltévesztették, valaki másnak a nevét mondták az enyém helyett. Szóval továbbjutottam. Csak éppen erőm nem volt már szemernyi sem. Szerencsére az utolsó körben már nem kellett táncolni, csak színészmesterség próbák voltak.

És?

Felvettek. Bekerültem a Cirque du Solei adatbázisába. Ez annyit jelent, hogy ha egy új előadáshoz az én karakteremet keresik, meghívnak egy következő válogatásra, ahol már csak néhány táncos versenyez.

Volt már, hogy meghívtak?

Igen, de sajnos megváltoztatták a koncepciót, ezért nem az én karakterem kellett nekik.

De bármelyik pillanatban kaphatsz egy telefont.

Hát igen, elég izgalmas. De addig is, míg ez megtörténik, szeretnék Los Angelesbe kimenni tanulni. Most erre gyűjtök. Kint  szeretnék minél több scastingra elmenni, és bejutni egy produkcióba, ami fedezi a tanulásom és az életemet. Azért szeretnék Amerikába költözni, hogy részt vegyek minél több meghallgatáson, és végre turnézhassak egy híres énekessel, vagy Európában, vagy Amerikában, de mindezek mellett minél többet fejlődjek, és a világ legjobbjai között tartsanak számon egyszer. Most ehhez szeretnék zöld kártyát szerezni.

Dogossy Katalin